Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
116 berre, — van, a kit erősen gyűlölök, mást erősen szeretek, — most sok embert birok szeretni egyszerre megint. De ez nem olyan altruisztikus érzés, — egyiknek a kedvéért sem verném a fejem a falba, — no, de nem is bosszantom okét savanyú ábrázatokkal. Soha, sohasem lehetek többet csüggedt, se' szomorú, — akármilyen lesz is az életem és a czéljaim, mindenben bírok izgatót találni, csak a betegségben meg a meghalásban nem. Hedda, azt hiszed, hogy most vagy rémmódon affektálok, vagy pedig külső, reális oka van az egésznek. — Egyik se! Itt nem történik semmi, az ég borús, — "a köd sír a napfény után" — sehova se' járok, azaz hogy néhány pártfogó özvegy néni szeret nagyon. — Forgó néni a Lipótvárosban, — "derék, komoly" leány vagyok náluk. — Ide se' jön az ördög se', csak a "zsidóm" hozza és viszi holmi kéziratokat. De ezt igazán nem értem.Másolni szokta az őrült zöngeményeket, — és szombatonkint a börze mivoltát magyarázza nekem. De hisz' ez mindegy! Semmi nem történt körültem — és semmit se' várok, csak bennem változott meg valami. Rájöttem, hogy a szomorú emberek terhe alatt a föld is nyög, — és egyetlen jog és kötelesség, hogy az ember jól érezze magát. Ezt pedig mindenütt lehet! Rémsok uj tehetségem támadt ujabban Hedda. A minek a legtöbb hasznát veszem, az, hogy most már tudom az embereket mosolyogva, kedves arczczal nagyon megbántani. A "Quo Vadis" Petroniusa az ideálom, a jóízlésű ember, a ki szégyell haragudni, vagy csudálkozni vagy búsulni. — Jóízlésíí ember továbbá szíves fölénnyel elnézi, ha mások egy kicsit "beletévednek az illemszabályokba" — sohasem sérti meg a vendégjogot, de a legjobb tréfát is óvakodnék megismételni. Semper novi, — a semper idem helyett. Igen, — csak soha semmit ki nem élesíteni, — azt hiszem, ha mindig ilyesmit éreznék, mint most, jól átélném az életet. — De te így nem szeretsz ugy-e? Ne haragudj, inkább írj sokat magadról. Pá! Margit." Dátum nélküli levél. Postabélyegzőt nem lehet leolvasni. De a levélben azt mondja "ezidén képesítek", tehát nem lehet más, mint 1902. év. Fél ív papír kettőbe hajtva. 4 oldal. A Magyar Géniuszban 1902. január 1-én megjelenik "Rokka mese" c. verse. Leveleiben ilyenről nem szól soha. Csak a szerelem a fő motívum most is. A képzősök által felállított teóriát magyarázza barátnőjének. Már a harmadik foknál, a Víz-nél tart. Ez a "Víz"-nek nevezett embere egy ős germán mérnök volt, akivel a nyári szünidőben sokat kacérkodott, ahogy levelében is írja. Az illető nevét sem ő, sem a barátnő nem fedte fel, tehát ismeretlen maradt.
