Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
98 mindenkorr a, — ezt úgy mondom mindigre . És más ilyest. — A gyereknek örökké fáj a feje és nekem csillapító kezem van. De már nem is kívánom, hogy füllentsen, — úgy is végigsimítom a homlokát, hogy "Negondoljon semmire édes G., — akarom!" — Pedig nagyokat gondol mindig és azt hiszem, o sincs most egészen tisztában a helyzettel. — Nem tudom, ha csalódom-e, de most naivabbnak, becsületesebbnek, öntudatlanabbnak és jobbnak látom, mint azelőtt. Egy nagyon őrült leveléből ismertem meg,a mit egy barátjának akart postára adni, de felbontotta nekem egy bolond perczében. Valaki akinek kár volt kulturemberré lenni, mert az elfojtott ősvad szertelenség megbosszulja magát. Egy kicsit koturnoson jár, de ez nem visszatetsző, — azt hiszem joga van pathetizálni mert egy kicsit nagyobb, — egy fél fővel, — a többi embernél. — És jó ember, igazad volt, — csupa gyöngédség és az emberekkel csak két viszonyt ismer, — vagy megimádja, vagy megveti őket. Nem elég vén még, hogy eljutott volna az elnéző, kiegyenlítő humor magaslatára, — de a túlzásai jól esnek. Olyan jó, hogy senki se' kutatja, — mint az eladó lányoknál, — a "végét, a kilátást, a szándékot "— Köll is ahhoz szándék, hogy két megtépett, zaklatott ember egy kis időre belejátssza magát valamibe, a mi édes. — O halálosan boldogtalanná tenné az asszonyát én meg nem vagyok alkalmatos a természetemnél fogva (vagy a nevelésemnél) — a házasságra. Erről sokat és örömmel beszélünk. — Különben nem szoktunk szerelmet vallani, — de most már keveset czinikuskódunk, — szinte soha, — és elkezdtünk jók lenni. Te! Olyan becsületes képet tud vágni a kis majom, — és úgy odavan, ha egy-egy régi mondását eszébejuttatom. "Tudod, mit mondtál egy leányról ezért!" Örök baj, hogy nem hihetek igazában se' magamnak se' neki, — de ezen nem lehet segíteni. Pá Heddám! Nagyon is őszinte találtam lenni, — rögtön égesd és anyámnak ne említs semmit. Margit." Dátum nélküli levél. Postabélyegzőn: "Budapest 1901. máj 24." 1 rendes levélpapír és egy kockás, füzetből kitépett lap. 8 oldal. (A levélben említett "Czella néni", nagynénje" Daláry Frigyesné.) * Nagybátyjánál, Uray Dezsőéknél, — Anna néniéknél találkozott annak szatmári rokonával Lükő Géza orvostanhallgatóval. Komoly szerelem ébred közöttük, szépen és jól indul, amit a rokonok is megértéssel támogatnak. — Eleinte —! A nyári szünidőt Miskolcon tölti. Privát órákat ad. De előbb még Pesten anyai nagyanyjával a Művelt Nők Otthonában is együtt van. Egy "őrült, elvadult" hangulatában a szépen induló szerelmet szeszélyesen öszszetöri — saját nagy bánatára. Közben 1901. május 26-án ismét a Szatmármegyei Közlönyben jelenik meg "Magdolna" c. verse. Ugyancsak abban az évben június 12-én pedig a Magyar Géniuszban "Nem hiszek" című verse. De erről néma csend. Mintha nem volna jelentősége.
