Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

Irodalom, jegyzetek

JEGYZETEK [1] A továbbiakban az épület részeit mindig az 1. ábrán látható elnevezések szerint említjük; az egyes helyiségeket azonosító számjelzések a 2. ábrán láthatók. [2] Erre vonatkozólag részletesebben ld. az épület történetét. [3] Bartók, 1973, p. 54-56. [4] Uo, p. 56. [5] Uo, p. 57. [6] Doby, 1901, p.81. [7] PML, IV.23/a, CP.I.l, (az 1715. évi országos összeírás), p.160, és CP.11.80. (dicalis összeírás 1721 -bői), fol.373-374. [8] PML, CP.I.4a. (az 1728. évi országos összeírás). [9] Bartók, 1974, p.134. és XXII.melléklet. [10] Bartók, 1975, p.213-217: a PML-ben található 1768-as úrbéri vizsgálat betűhív szövege. [11] Doby, 1901, p.85-86. [12] Doby, 1901, p.24, 85-86. — Már itt utalhatunk arra a művelődéstörténeti tényre, mellyel a kastély történetének későbbi szakaszaiban ismételten találkozunk: hogy t.i. a Podmaniczky családnak ez az ága a nemesség művelt és a művelődés iránt fogékony részéhez tartozott. Beleznayné Podmaniczky Anna-Mária pesti szalonja pl. a XVIII. század végi magyar irodalmi élet legjobb képviselőinek találkozóhelye volt; s a Podmaniczkyak családi kapcsolatai (az Orczy Lőrinccel vagy Ráday Gedeonnal való sógorság, illetve komaság) is ebbe az irányba mutattak. Ugyanezt a hagyományt hozta magával később, a XIX. század második felében Vigyázó Sándor is a Podmaniczky Zsuzsannával kötött házasságba.