Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

II. A birtok és család

22 "Mivel az Úristen Erzsébet leányommal úgy rendelkezett, hogy fiatalságában más leányaimnál hosszabban mellettem maradjon, s naponkénti erőtlenségemben sok kényelmetlenséget tűrnie kelljen, ezért is tehát, de azért is mivel lakásra nagy szüksége van, neki hagyom a keresztúri házat. Más leányaimnak az Úristen oly módot adott, hogy lakásra nem szorulnak, remélem tehát, hogy ezt zokon venni nem fogják."[14] A második — szintén dátum nélküli — toldalék már csak két leányról szól, tehát 1755. júl. 5-e, Orczyné halála után, de még Podmaniczlcy Erzsébet házasságkötése (1760) előtt keletkezett. "Lelkem megnyugatására — nehogy Mária és Erzsébet leányaim között, akiknek a keresztúri házat hagyom, meghasonlás támadjon, — úgy rendelkezem, hogy Máriát a ház fele értékében a közös tőkéből kártalanítani kell. Ha leányaimnak örökösei nem volnának, a ház a fiú-ágra szálljon."[15] Podmaniczky Erzsébet 1760. márciusában kötött házasságot báró Bujanovszky Sándor generálissal [16] , s anyja nyilván ezután fűzte végrendeletéhez az utolsó, a fentieket sokban megváltoztató toldalékot. "Ismétlem és megerősítem, hogy gyermekeim, fiaim és leányaim Keresztúri egyenlőképpen öt részre osszák, noha fentebb három részről szóltam; ez utolsó akaratom."[17] E végrendelet értelmében a keresztúri birtokot Osztroluczky Judit halála után öt részre osztották. A kastélyt tartalmazó rész a Bujanovszky-házaspáré lett; egy birtokrészt az elhalt Orczyné Podmaniczky Judit gyermekei kaptak, a másik három pedig Podmaniczky II. János, Sándor és Mária tulajdonába került. Bujanovszkyék itt rendezték be "residentionalis" házukat, azaz állandó lakóhelyüket, s a birtokból két évtized alatt országszerte híres mintagazdaságot hoztak létre; különösképpen nevezetes volt a kastélyt körülvevő és az út túlsó oldalán is nagy területet elfoglaló park [18], A másik négy birtokrészből földeket, kocsmákat, sőt olykor teljes birtokrészeket vettek bérbe, s virágzó gazdálkodást folytattak, melyet Bujanovszky Sándor 1799-ben bekövetkezett halála után felesége tartott fenn [19]. 1803-ban meghalt Beleznayné Podmaniczky Mária, 1818-ban Bujanovszlcyné Podmaniczky Erzsébet; s mivel egyiküknek sem volt gyermeke, birtokuk Osztroluczky Judit végrendelete értelmében a család férfi ágára szállt. Az ezzel kapcsolatos családi osztozás 1820-ban zajlott le: Keresztúr egyötöde változatlanul az Orczyaké maradt, kétötöde — benne a kastéllyal — Podmaniczky II. János ágáé, másik kétötöde Podmaniczky Sándor leszármazottaié lett [20], (A családi viszonyok áttekintéséhez ld. a következő lapon található családfát, melyben a kastélyt birtokló családtagokat aláhúzással emeltük ki.) A Podmaniczky II. János ágára jutott birtokokat 1820 után özv. Podmaniczky Lászlóné Radvánszky Karolina igazgatta, 1832-ben azonban beleegyezett az utódok közötti birtokfelosztásba [21]. Ekkor a kastélyt tartalmazó keresztúri birtokrész Podmaniczky III. Jánosé lett, aki a következő évtizedekben bérbevette, majd sorban magához váltotta atyjafiai itteni illetőségét is [22]. Halála után leánya és annak második férje, gróf Vigyázó Sándor lett a kastély ura. Fiuk, Vigyázó Ferenc apja végrendeletének szellemében birtokait és gyűjteményeit a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, s így 1928-ban bekövetkezett halála után a hatalmas vagyon, köztük a keresztúri birtok is az Akadémia tulajdonába jutott [23]. 1945 után, amikor az Akadémia már kizárólag állami támogatásból tartotta fenn magát, a birtok és a kastély állami, illetve tanácsi tulajdonbakerült.