Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

I. A kastély

10 gazdagabb attika hangsúlyozza, ezen belül pedig a háromtengelyes középrészt erősebben előrelépő, portikuszszerű nyitott előcsarnok, felette címeres neo­barokk oromzat és álkupola emeli ki. (5.ábra, 25-26.kép) Az előcsarnok alatt a középtengelyben nyíló bejárat megőrizte eredeti faragott rokokó kőkeretét. (28-30. kép) A főépület nyugati oldalához csatlakozik a jóval alacsonyabb párkány­szintíí és kisebb traktus mélységű, nyeregtetős összekötő szárny . Homlokzatki­képzése a főépületével azonos jellegű, de a megváltozott méretek miatt eltérő arányokkal: alacsonyabb ablakokkal s frízmező nélküli kéttagú zárópárkánnyal. Az összekötő szárnyhoz délfelől csatlakozó, azonos párkánymagasságú nyeregtetős melléképüle t nyugati homlokzatának közepétől kissé a Pesti út felé tolódva erőteljes háromtengelyes rizalit lép előre, zárópárkánya fölött attiká­val, s ezen íves-törtvonalú oromzattal; az épület déli végéhez mind a nyugati, mind a keleti (udvari) homlokzaton szintén erőteljes kilépésű álkupolás neoba­rokk toldalékok csatlakoznak. Architektúrája — az udvari homlokzatot kivéve, ahol a neobarokk toldalékokkal egyidős és utólag beüvegezett oszlopos-árkádos folyosó húzódik — az összekötőszárnyéval azonos jellegű, a különböző periódu­sokban készült ablakok keretezésében kisebb eltérésekkel. (31.kép) A különálló egykori istáll ó külseje jellegtelen. A többszörösen átalakított főépületbe az udvari homlokzat közepén nyíló díszes ajtón léphetünk be. Tágas előtérbe jutunk. (35.kép) Szemben nyílik a sík­mennyezetes társalgó (az egykori díszterem), balra középfolyosós elrendezésben az udvar felé síkmennyezetes irodákat, az utca felé teknőboltozatos termeket ta­lálunk, jobbra pedig — az eredeti háromtraktusos, udvari árkádos elrendezést még nagyrészt őrző alaprajzi formában — az udvari oldalon boltozatos mellékhe­lyiségek (32.kép), az utcain szintén boltozatos tanuló- és hálótermek sorakoznak. Az utcai oldalon húzódó teremsor gazdag enteriőr-kiképzés ének mai neobarokk formáját az 1906-11-es átalakításkor kapta; néhány részlet azonban — így pl. a díszteremtől nyugatra lévő első terem (a 2. ábrán 004 számmal jelölt helyiség) mennyezetstrukkója — eredeti barokk munka. (33-34.kép) A fürdőszoba melletti öltözőből nyílik az eredeti barokk kőkeretét ma is őrző padlás feljáró. A padláson, melynek fedélszékében a sokhelyt megtartott régi gerendák az egyes építési perió­dusokhoz tartozó tetőformák rekonstrukcióját teszik lehetővé (8.ábra), öt lebontott neobarokk cserépkályha maradványait tárolják. Az összekötő szárny belseje kéttraktusos: az udvari, mely a főépület egy­kori árkádos folyosójának folytatásában húzódik, csehboltozatos; az utcai síkmennye­zetes. A melléképület — a toldalékokat és a nyugati homlokzat rizalitját nem tekint­ve — háromtraktusos: fiókos barokk dongaboltozatú középső traktusához, melynek déli végén két téregységet teknőboltozat, illetve hevederes csehboltozat fed, nyu­gat felől fiókos dongaboltozatú helyiségsor, kelet felől pedig beiivegezett síkmennye­zetes udvari folyosó csatlakozik. Az egykori istálló belső terét oszlopokon nyugvó hármas csehboltsorozat fedi. (2. ábra) Mindegyik épületrész őriz régi ajtókat, ablakokat és egyéb XVM-XIX. századi részleteket. Ezek egy része komoly segítséget jelent az építési periódusok meghatározásánál, néhányuk azonban — másodlagos elhelyezése vagy átalakított

Next

/
Oldalképek
Tartalom