Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata

92 dennel ők voltak kénytelenek felszerelni. Ezért 1551-ben a Göröggel való egyezkedéskor azt kérték, hogy az 1551. évi jövedelem felét beszedhessék[221]. Az alapvető istentiszteleti könyveknek azért kellett lenniük, hiszen az 1597-98. évi számadás szerint: "Item pro graduali noviter compacto in sanctum Benedictum fl. 4"[222]. Az apátság kincseit 1644-ben Rákóczy György elől Nagyszombatba menekítették, de 1646-ban már visszavitték Garamszentbenedekre. Ami megmaradt az örökös háborúskodás és menekülés között, a mult 3zázad végi restauráláskor szóródott széjjel. A templom képei az Urkoporsóval együtt az esztergomi Keresztény Muzeumba kerültek, a barokk berendezés a purista elveknek megfelelően kikerült a templomból, magángyűjtők, köztük Stornoék és Knauz Nándor birtokába jutott. A templom birtokában a századfordulón egy 1475-ben Velencében nyomott ősnyomtatvány Biblia volt már csak, ennek kötéstáblájáról viszont levágták a sarokvereteket. Haiczl Kálmán szerint valamelyik műgyűjtő kanonok lehetett a tettes [223]. A számításba jövő Knauz Nándor gyűjteményét sajnos elárverezték. Egy, a tulajdonában volt ősnyomtatvány ma a Szabó Ervin Könyvtárban van: Rolewinck: Fasciculus temporum. Velence, 1481. Ratdolt. [Bq 09/325 a jelzete. ] A kötetet Drót Sándor antikváriustól vette a könyvtár 150 pengőért 1927-1938 között. A kötetben benne van Knauz tulajdonbélyegzője[224]. A Szabó Ervin Könyvtár Bq 0941/209 jelzetű Missale Strigoniense kötetének [Velence, 1512. Liechtenstein, pro St. Heckel. RMK III. 180. Hubay 19. ] possessor bejegyzése "Conventualis Ecclesiae S. Benedicti de juxta Gronn, Missale anni 1512". Ez a kötet szerepel Kovachich Márton György Repertóriumában. [OSZK Fol. lat. 139. f. 87.] "In archivio Conventus S.Benedicti de iuxta Gron. Nr. 4777. Anni 1512. Missale secundum chorum elme Eccl. Strig. St. Heckel Librarius Budensis". (A 4778.sz. tétel alatt Kolozsvári Tamás Keresztrefeszités c. képét irja le.) A Nr. 4779. "Anni 1518. Praecedenti Nr. 4777. in tabula inscriptum Missale. "A.D. 1518. Ego Cristannus Plebanus emi hunc librum pro pecunia fl. 1. den. 80. Strigonii in S. Synodo". A kötet további sorsáról csak feltevéseink lehetnek. A missale eredeti, de restaurált bőrkötésben van, előzéklapjait kicserélték, amiken a fenti, Kovachich által közölt beírások olvashatók lennének. A hátsó lapon "Juhostól P 1000" ceruzás beirás látható. Juhos Ernő könyvgyűjtő volt, és gyűjteményének több darabja a Hofbibliothek duplumaiból került ki[225]. A Fővárosi Könyvtár több ősnyomtatványt vásárolt a két világháború között tőle. Hogyan juthatott a garamszentbenedeki missaléhoz, és az előzéklapokat mikor távolították el a kötetből, ma már nem tudjuk kinyomozni. Nem elképzelhetetlen, hogy a missalét Knauz kutatásaikor magához vette, hiszen Szabó Károly, és még ő maga is Garamszentbenedeken lévőnek irja le. Knauz idézi is a Kovachichnál olvasható beirást[226] ! Emberi számítás szerint Knauz hagyatékának elárverezésekor került a kötet Juhoshoz, és tőle a Fővárosi Könyvtárba. Eme problémák mellett azonban tartogat még egy fogas kérdést számunkra ez a missale. Ugyanis a bejegyzés plébánosa Cristannusnak nevezi magát, mégpedig Samariensisnek. "Item 1518 in S.Synodo compulsi sunt o[mn]es plebani exeunti et praecipue de civitatibus montanorum dare calendas duodecim ei pro sacris liquoribus et quidem prius non erat in usu. 1518. Cristannus Samariensis". Ez nem jelenti kétséget kizáróan, hogy Cristannus Somorján volt