Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
Bevezetés
8 tet anyagáról több előadás keretében számolt be a MTA Könyvtörténeti Munkabizottságának ülésein, a bécsi paleográfiai kongresszuson, ill. eredményeit, tapasztalatait cikkekben ismertette [3]. A kódextöredékek összegyűjtése, megőrzése, feldolgozása elsősorban forrásfeltáró tevékenység. A töredékek mindegyike egy-egy középkori művelődéstörténeti forrást jelentő kódexet képvisel. Ezeket a töredékeket beleágyazva a kor irás-, könyv-, könyvtártörténeti összefüggésébe árnyaltabbá teszik a középkori művelődéstörténetünkről eddig ismert képet. Ez különösen fontos nálunk, mivel a fennmaradt magyarországi kódexek száma nagyon csekély. Mezey László ezért hangsúlyozza, hogy a töredékkutatás módszertana a kodikológia legbonyolultabb kutatási területe, hiszen a töredékek csak teljes egykori történeti összefüggésükben jelentenek forrásértéket, és csak ekkor lesznek művelődéstörténetünk dokumentumai. Mezey László a magyarországi kódextöredékek gyűjtésének módszertani mértékéül az oxfordi Codices Latini Antiquiores feldolgozási szempontjait jelölte meg [4]. Csak ennek figyelembevételével lehet igazán eredményes munkát végezni. Mivel az Akadémiai Könyvtár töredékgyüjteménye könyvtári szempontból rendezett, igy ennek megfelelően át lehetett csoportosítani a módszertani feladatokat. Forrásérték szempontjából Knauz Nándor gyűjteménye látszott a legjelentősebbnek, hiszen töredékgyüjteményünk eredetét megvizsgálva az egyetlen olyan nagyobb töredékegyüttes, amelyikben az utolsó possessor azonos és meghatározott. Az ismeretlen eredetüeket proveniencia szempontjából nem tudjuk sehova sem sorolni, a tartalmi meghatározás csak egy bizonyos mélységű feltárást tesz lehetővé, és számunkra a legértékesebbet, az esetleges magyarországi eredetet vagy használatot egy-két lap esetében minden más támpont hiján nem tudjuk eldönteni. A restaurálás kapcsán gyűjteményünkbe került töredékeknek csak kis hányada magyarországi eredetű. Többségük külföldi provenienciáju kötetekről került le. Csak néhány esetben feltételezhető magyarországi használat, pl. az RMK kötetek kapcsán. De ebben az esetben is mindegyik kötet külön possessor kutatást igényel. Kódexlapkötések vizsgálatánál még egykor összefüggő könyvtári egységek esetében sem mondhatunk általános érvényű véleményt. Minden egyes kötetet külön meg kell vizsgálni, különös tekintettel a possessor bejegyzésekre, a töltelékanyagra, sőt magának a könyvtárnak a történetére is ki kell terjeszteni a kutatást, hiszen a legritkább esetben árulja el rögtön hovatartozását a kódexlap szövege. A fenti szempontok figyelembevételével, szem előtt tartva a magyarországi középkori forráskutatás fontosságát, Knauz Nándor töredékgyüjteményének feldolgozását választottam tanulmányom témájául. Az első vizsgálódás után látva, hogy a gyűjtemény egy része bizonyíthatóan magyarországi eredetű [5], biztam abban, hogy a módszeres feltárás segítségével pontosabban is meghatározható lesz a töredékek provenienciája, és ezzel könyv-, és könyvtártörténetünk ujabb adatokkal bővithető.
