Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

A Knauz-hagyaték liturgikus töredékeinek proveniencia meghatározása

81 Az EK 236-os töredékén lévő esztergomi jelzetek ill. beirások a következők: f. 1'. Felső Apa[ti] solverunt — Georgius Ambrus, Martinus Kovach, Joannis Kanis [...] valamint számitások XVII/l. sz. Maeulatoria. XVIII. sz. f. 2. Biró Miklós sobori jobbagy [...] két esztendeje hogy jobbágya a Nemes káptalannak, ...vagyis mikor elvitték Szakállasról... Sóth Moyses sobori jobbágy Gert [?] Péter Pál őnagysága commendasa aki 50 esztendőnyi... eljött Pásztóról, hogy megházasodott, vagyis 45 esztendeje ... XVII. sz.-i irás. f. 2'. Regestum Maius Claustri Ve. C. Anni 1659. XVII/2. sz. Capsa 23. Eccl. fasc. 2. No. 24. XVIII. sz. A f. 2*. -on lévő esztergomi káptalani magánlevéltár jelzete kétségtelenné teszi az onnan való származást. A f. 1'. -on szereplő község szintén kapcsolatban volt az esztergomi káptalannal. Felsőapáti a káptalan garamszentbenedeki birtokához tartozott. A f. 2. -pn lévő fogalmazvány valószinüleg esztergomi hiteleshelyi termék, mert [Nógrádjszakállas, [Ipoly]pásztó és Zobor [Nógrád megye ! ] nem tartozott a garamszentbenedeki birtokhoz. Ebben mi a nagyszombati felhasználás bizonyítékát látjuk. A kódexlap Szili András prefektus elszámolásait tartalmazta az 1659/1660-as évről. A jelenlegi papirboritó korabeli, rajta elszámolási megjegyzések több kéztől. A második kéz Írásával (korabeli !) Exhibitum nobis comissariis ... Benedicti 1660 die 7 May. Knauz Írásával a káptalan magánlevéltári jelzete van még a papirboritón, tehát kétségtelenül az ő hagyatékában kellett lennie a kódexlapnak. Az EK 236-nak is az lett a sorsa, mint a T 48a, T 292a, T 403 és az EK 32 töredékének, antikváriusi forgalomból kerültek az EK ill. az Akadémia birtokába. (XIV. - XV. tábla) Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár un. Pálóczy anti fonal éj ának (Ms I. 3 c-d.) possessor kérdését a könyvtár kódexeinek ilyen szempontú tárgyalásakor nyitva hagytuk. Most térünk vissza erre a problémára. A két kötetes antifonálénak csak a második kötetével foglalkozott Berkovits Ilona. Szerinte is csak kérdőjelesen esztergomi munka, a Zsigmond-kori festészetnek az ausztriai művészet stíluselemeit követő magyarországi terméke [196]. A kódex magyarországi eredete a magyar szentek szövege alapján kétségtelen, de az esztergomi ritusa nem. Az antifonale töredék szövege nem egyezik mindenben az esztergomi breviárium szövegével. (Velence, 1524. MTAK RM. Hl. 99.) Azonkívül nem szilárdan meggyőző a két kötet összetartozása sem! Az első kötet 54. f.-ján "Anno die 24 Januarij scripsit S. P. H." olvasható. A kötethez ragasztott lapon pedig: "Martinus Radosseny S. J. renovavit anno 1632. 18. febr. "Radossény Márton 1645-1653 között volt esztergomi kanonok. Kollányi szerint 1634-ben a Pazmaneum növendéke, mig Némethy adatai alapján 1625-ben a filozófiát absolválja a Pazmaneumban. 1642-től Szakolcán volt plébános[197], Radossény jezsuita múltja megmagyarázható az akkori pasztorációs gyakorlatból. A nagyszombati egyetem hallgatói, akik között jezsuiták, pálosok, pannonhalmibencések is voltak, a nagy paphiány miatt gyakran nem végezték el a scholastica theologia négyéves kurzusát, hanem már az egyéves filozófia és kétéves