Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár története Esztergom török kézre kerüléséig

19 be a dignitások, kanonokok, oltárosok, karbeli klerikusok, káplánok, procedensek, nagyobb és kisebb iskolások (scholares et pueri) tartoztak. Ennek az együttesnek elsődleges feladata a liturgia ünnepélyes végzése. Középkori felfogás szerint ez a kötelesség megelőzött mindent, ennek még a püspök is alá volt vetve[24]. A liturgikus cselekményekre a székesegyházi iskola tanulóit a cantor ill. helyettese a succentor készitette föl. Az iskola vezetése a lector (olvasókanonok) feladata volt. Az iskola fontosságát bizonyítja, hogy a lector rangban rögtön a prépost után következett. A közvetlen irányítást azonban ő is helyettesére, a sublectorra bizta, aki a jegyzői feladatokat is elvégezte helyette. A székesegyházi iskolákban a középkori társadalom Írástudó rétegét képezték, akik részint egyházi, részint világi szolgálatban az itt tanultak alapján ki tudták elégiteni a társadalomnak az Írásbeliséggel szemben támasztott igényeit [25]. A klerikus képzés tartalmára, színvonalára az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár két kódexéből is következtethetünk. A Tractatus in Cantica Canticorum (Ms III. 184.) kódex azt az ismeretanyagot öleli fel, aminek birtokában a diák litteratus egyénné lett. Azaz tartalma egy székesegyházi iskola tananyaga [26]. A másik forrás a Szálkái kódex (Ms II. 395.) Ezt a sárospataki iskolában készitette Szálkái László Várdai János előadásai alapján. Ebből egy városi plébániai iskola oktatásai módszere és tananyaga rekonstruálható[27]. A XVI. sz. közepéig fennálló esztergomi székesegyházi iskola nyomaival állítólag a XI. sz.-ban találkozunk [28]. Az esztergomi iskoláról közvetlen adatunk Csontosi János közléséből volt. O hivta fel először a figyelmet egy Bécsben lévő kódexre, amelyet az esztergomi iskolában másoltak [29]. A fentebb emiitett két kódex később került a könyvtár birtokába. A Szálkái kódex tulajdonosa személyével kapcsolódik Esztergomhoz, Szálkái 1524-1526 között volt esztergomi érsek. A Tractatust Scitovszky János 1856-ban Budán, egy árverésen vásárolta. Ez a tény még nem mondana ellent az esetleges esztergomi eredetnek, de a Mészáros István által elvégzett szövegkritikai elemzés a XII.sz.-i francia eredetet látszik alátámasztani. Csóka Lajos kéziratban lévő tanulmányában, amit szintén a Tractatus-ról irt, még pontosabban megjelöli a kódex keletkezési helyét. Szerinte a Tractatus szerzője nem Haymo, hanem az egy eredeti kompiláció, és egy bajor (Schaftlarn) premontrei kolostorban készült, saját használatra szánt tankönyvül, amely Laon szellemét képviseli [30]. Csóka Lajos nem fogadja el hitelesnek a magyar királyok temetkezési helyének beírását sem, ami eddig sem volt kétséget kizáró bizonyíték, igy a kódex magyarországi használatának ténye is is igen feltételessé vált. A székesegyházi másolómühellyel kapcsolatban egy bizonytalan adatunk van: Máthes Veteris arcis Strigoniensis descriptio c. müvében azt irja, hogy Vitéz János számára Esztergomban 30 irnok dolgozott [31]. Viszont a székesegyházi másolómühelyről sem Regiomontanus, sem Oláh Miklós nem tesz emlitést[32]. Vitéz János könyvtára azonban egy reneszánsz főpap magánkönyvtára volt, igy az ő könyvgyűjtői tevékenysége és könyvtárának sorsa nem tartozik bele a székesegyházi könyvtár állománytörténetébe. Ezért zártuk ki vizs-