Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

44 A gótikus könyvek általában nagyobbak, mint a románkoriak. Jobbára nagyfóliók. A kötéstáblát mindig vakvonalak tagolják. A könyvkötő mintegy előre körvonalazza a tábla felépítését. Egy vagy több keretvonalat húz a középmező körül,amit aztán gyakran további vakvonalak osztanak kisebb mezőkre, s ezekbe is egyesbélyegző vagy bélyegzők kerülnek. A XV. századi német bőrkötéstáblák jellemző felosztása a téglalap alakú középmező, más néven tükör és az azt körülvevő egy vagy több keret. Mind a tükörben, mind a keretben egyesbélyegzők vannak. A későbbiek folyamán az egyesbélyegzőket részben felváltja a görgető, illetve a lemez. A lemezbélyegző összefoglalója a kis egyesbélyegzőknek. Figyeljük meg a következőkben azt a folyamatot, hogy hogyan jutunk el az egyesbélyegzőtől a lemezig. A XV. század második felében, különösen Nürnberg környékén a kötéstáblák kedvelt díszítőeleme volt a gránátalmavirág. Ezt a gránátalmavirágot legtöbbször gót ruta-inda vette körül. A ruta-inda alapmotívuma az ún. fejbélyegző. Korábban ez volt az alapdísze a levélreliefes, poncolásos bőrkötéseknek is. A délnémet ruta-inda előállításához kétféle fejbélyegző szükséges. (Ld. a mellékelt ábrán i/l és 1/2). A harmadik bélyegző a ruta-indát kitöltő gránátalmavirág (1/3). Hogy gránátalmavirágos gót ruta-indát kapjunk, három bélyegzőre van tehát szükség. Az egyik fejbélyegzőt (1/2) nyolcszor, a kettős fejbélyegzőt (I/l) négyszer kell a bőrbe nyomni. Ez összesen tizenkettő, a tizenharmadik művelet a gránátalmavirágos bélyegző bőrbenyomása. Egyszerűbbé tették ezt az eljárást, amikor a teljes ruta-indát mintegy elfelezve készítettek egyetlen bélyegzőt (Il/l). Ezt egyszer fölülről, egyszer alulról egymáshoz illesztve nyomták a bőrbe. A harmadik művelet a virágtő (II/2) beillesztése volt. Mint látjuk, most már két bélyegzővel három műveletben nyerték ugyanazt az ábrát, amit az előbb még tizenhárom műveletben végeztek. Az előbbiekhez képest a lemezbélyegző szinte forradalmi előrelépés, minden összefoglalva és egyetlen műveletben kerülhetett a bőrtábla felületére (III). A lemezbélyegzőt egyébként már nem kézzel, mint az egyesbélyegzőket, hanem kézi sajtóval préselték a bőrbe. (A németben a neve is utal erre: Pressplatte vagy Pressstück). [132] Ugyanezen az ötleten alapszik a görgető is. A nürnbergi kötésekre annyira jellemző pálcán áthurkolódó gótikus indát és rozettát együttesen is láthatjuk görgetőn. (Ld. a mellékelt ábrán.) Később a virág és inda közé már gyümölcs és egyéb dísz is kerül, pl. gyakori a szeder, málna vagy makk a görgetőkön. Németországban mind a lemez, mind a görgető csak majd a XVI. században, a reneszánsz kötéseken válik általánosan uralkodóvá és szorítja háttérbe az egyesbélyegzőket. De akkor már témaváltozás is következik, a tisztán növényi és állatvilágból vett elemeket allegorikus emberábrázolások, bibliából vett jelenetek, vagy portréképek váltják föl. Az eredeti, művészi kötéstáblák kutatása határterület a könyvtörténet és az iparművészet között. Az eddigiek során is igyekeztünk bizonyítani, hogy a kötések mennyire segítik a könyvtörténeti kutatásokat, de nem lehet azt a tényt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a művészi kötéstáblák egyben esztétikai minőségekkel rendelkező tárgyak is. Ezeken a kötéstáblákon képesség, ügyesség, szándék, ízlés, ideológiai tartalmak stb. — összefoglalva: társadalmi-emberi lényeg — tárgyiasultak.