Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

41 3.3 A KÖNYVKÖTÉSDÍSZÍTÉS RÖVID STÍLUSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Mint már utaltunk rá, amikor megszületett a kódex forma, megszületett a kötés is. Minthogy ezek a korai kódexek vallásos tárgyúak voltak és gyakran templomi használatra készültek, nem ritka a szépen, néha már túl gazdagon díszített kötéstábla. Hunyady szerint ez kétségkívül a belső tartalom iránti becsülés jele volt. [126] Időszámításunk kezdete után a korai századokban gyakoribbak az elefántcsont domborműves és a drágakövekkel, pazar ötvösmunkával díszített kötések. Természetesen a kódexek száma összesen sem túl nagy. Egy-egy kódex értéke felbecsülhetetlen, különösen, ha ilyen dfszkötésbe

n van. Ezért hamarosan megjelennek az egyszerűbb és olcsóbb bőrkötések. A bőrkötések díszítésénél már kezdetben alkalmazták a bőrmetszést és bőráttörés

t. Ehhez rendkívüli ügyesség és tehetség kellett. Nem is vált úgy általánossá, mint a vaknyomásos eljárá

s. A vaknyomás már a XII. század végén, a XIII. elején feltűnt, először állítólag Angliában. A XIII-XIV. században Német- és Franciaországban még aránylag ritka, a XV-ben azonban már nagy gyakorlatba jön, s Németországban még akkor is ez marad az uralkodó, amikor Francia- és Olaszországban már túlhaladott. [127] Az eljárás lényege, hogy a megnedvesített bőrbe melegített bélyegzőket nyomnak. Vaknyomásosnak nevezzük a kötéstáblát megkülönböztetésül az aranyozottól. Az európai könyvkötészet korai időszakából (VIII-X. századból) származó bőrkötéseket karoling kötésekne

k nevezik. A román kötése

k jobbára a XI-XIH. századból maradtak fönn. A vaknyomásos, egyes bélyegzőkből komponált kötéstáblák a gótik

a korában fokozatosan válnak egyre gazdagabbá, hogy aztán a könyvnyomtatás feltalálása után egy fél évszázadon át, elsősorban Németországban és Angliában, szinte egyeduralkodóvá váljanak. Igen sok emlékünk maradt fönn. A nyomtatott könyvek egyre növekvő száma szükségessé tette a kötéseken az egyszerűbb eljárást. Ez az igény teremtette meg a lemezt, vagy préslemez

t és a görgetőt

. Az ilyen eljárással készült kötések vezetnek át a reneszánszb

a. A reneszánsz kötéstábláknak — stílusukat tekintve — két nagy csoportját kell megkülönböztetni: 1, az olaszt, majd az ebből fejlődő francia és a sajátosan magyar reneszánsz kötéseket és 2. a német reneszánsz kötéseket. Az olasz reneszánsz kötésekre jellemző a centrális elrendezés. E kötések centrális dísze a kör, négykaréj, négykaréj variáció vagy csillag. A görgetők dísze geometrikus jellegű (italo-arab fonadék). Az olasz reneszánsz köté-