Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)
28 2.5 ANTON KOBERGER, A KÖNYVKERESKEDŐ Nicolaus Wolff nyomtatta Koberger számára Lyonban az Epistolae illustrium virorum e. művet (GW 9368). Ennek kiadója, vagy ha úgy tetszik, sajtó alá rendezője, Iodocus Badius. Badiusnak magának is volt nyomdája Párizsban. Ismert humanista tudós és nyomdász hírében állt. Ferrarában és Lyonban tanult. Főleg klasszikus auktorokat adott ki. A fenti műhöz epistola dedicatoria-t írt 1499. febr. 13-i kelettel. Az ajánló levél természetesen Anton Kobergernek szól. Ebben többek között azt írja Kobergerről: "Minthogy kétségkívül a könyvkereskedők fejedelme vagy, nem állsz alantabb a többi igaz és derék kereskedő között sem; semmit sem becsülnék méltóbbnak vezető mivoltod számára, mint hogy ilyen szellemi hősöket (értsd, mint amilyenek az e műben szereplő híres férfiak, kiknek levelei most kiadásra kerültek) fogadj be királyi lakodba, minden tisztesség és feddhetetlenség szentélyébe." Majd a hosszű levelet így zárja: "Áldás Rád, Te, az erényes kereskedés dísze és támasza! "[69] Ha az ilyen és hasonló levelekben sok is a túlzás, az igaz alapot sohasem nélkülözik. Anton Koberger korának legnagyobb könyvkereskedői közé küzdötte fel magát, vagy talán tényleg a legnagyobb volt. Nem egy hazai és külföldi szakember van ezen a véleményen. [70] Koberger minden lehetséges módon kereste — és meg is találta — a könyv útját az olvasóhoz. A könyvkereskedelem minden lehetőségét: a vándor kereskedést, reklámozást, házalást, könyvvásárokon való részvételt és a faktorokon keresztül történő árusítást is felhasználta. Az az értékesítési terület, amelyre Koberger üzleti kapcsolatai kiterjedtek, az egész művelt Európát magában foglalta: Antwerpentől Velencéig, Lyontól Budáig. A nyomdák piacra termeltek. A könyvet az egyik legközvetlenebb módon, mozgó lerakatok létrehozásával juttatták el a vásárlóhoz. A könyveket hordókba csomagolva szállították városról-városra. Amelyik városban megálltak, megkezdték a könyvek árusítását. A könyvkereskedő megbízottai egy ideig ott tartózkodtak, majd mentek a következő városba. Ezt a vándor kereskedés t bizonyítják a kevés számban fennmaradt könyvreklámok. A könyv reklámo k nyomtatott jegyzékek voltak, amelyeket a megbízottak vittek magukkal. Ezek egyrészt a hatóságok számára kellettek a gyors áruvizsgálat biztosítására, másrészt reklámplakátokként kitűzték őket fogadók ajtajára vagy falára. Anton Kobergernek két, ilyen célt szolgáló könyvjegyzékét ismerjük. Az egyik 1477-79-ből (a BMC szerint 1480-ból: BMC II 417) maradt fenn, és Antoninus Florentinus: Summa theologica, pars 1-4. c. művét reklámozza huszonegy más
