Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

26 Koberger a humanisták közül rajta kívül csak Celtistől adott ki könyvet. (Aeneas Sylvius leveleit viszont háromszor is megjelentette.) Ide sorolható talán Jo. Fr. POGGIUS (1380-1459). Stiliszta és kedvelt szatirikus író. Több addig ismeretlen klasszikus auktort fedezett föl, s így a humanizmushoz, a reneszánsz korhoz kapcsolódik. Koberger egyébként a klasszikus auktorok közül csak Cicerótól és Vergiliustól adott ki egy-egy művet. Koberger a teológia, filozófia, jogtudomány köréből és egyházatyák műveiből adott ki elsősorban. A kiadványai zömében latinok, vagyis az akkori Európa nemzetközi nyelvét használja. Német nyelvű kiadványa az összeshez képest csekély. E kiadványai azonban kiemelkedőek. Főleg a fametszetes illusztrációk teszik ezeket jelentőssé. Ilyenek a német Biblia, a Reformation der Stadt Nürnberg, a Heiligenleben, Schatzbehalter és mindenek csúcspontja, a Weltchronik. Ezekről a Dürer-Koberger fejezetben már szóltunk. Végezetül néhány szót a korrektorokról. Koberger valószínűleg tudott latinul, tanúsítják ezt a neki szóló latin levelek. Panzer szerint [61] magasabb iskolai végzettsége is lehetett, sőt Will [62] továbbmegy, és feltételezi, hogy Koberger néhány műnél mint szerző is közreműködött. [63] Nem valószínű azonban, hogy Koberger maga korrektori munkát végzett. Ehhez független, tanultabb emberek kellettek, akiknek csak ez volt a feladatuk, üzleti és szervezési ügyektől távol voltak. Koberger sokat adott arra, hogy kiadványai szépek és lehetőleg hibátlanok legyenek. [64] Kortársai, kollégái, a kor humanistái dicsérik. Amerbach, a nála Koberger számára megjelenő Biblia eum postillis Hugonis de Sancto Caro (GW 4285) epistola dedicatoriajában azt írja Kobergerről, hogy ha számára a kölcsönös érintkezésből nem derülne ki, hogy Koberger milyen kiváló erényekkel rendelkező valaki, akkor a gondosan nyomtatott könyvei mutatnák meg, hogy Koberger milyen nagyszerű férfiú, és hogy a keresztény közösség legnagyobb barátja. Ezután Amerbach a humanista latin túldíszített stílusában így folytatja: "... sokszor nyomtatsz könyvet, éspedig nem világiakat (saeculares) és illetleneket, hanem istenieket (divinos) és tisztákat: nem hibákkal tele, hanem helyesen és javítottam [65] Amerbach nemcsak mint nyomdász dolgozott Kobergernek, hanem korrektorként is tevékenykedett. [66] Amerbach Párizsban nyert Magister Artium fokozatot, Johann Heynlin von Stein (Johannes a Lapide) tanítványa volt. 1477-ben telepedett le Bázelban, a nyomdászatot feltehetően ezt megelőzően Velencében tanulta. Rajta kívül több Kobergernél dolgozó korrektor nevét is ismerjük. Hase általában Koberger kiadóit, pontosabban sajtó alá rendezőit, egyben Koberger korrektorainak tekinti. [67] így pl. NIOOLAUS WILEt, aki II. Pius leveleit adta ki, BAR THO LOM A EU S BELLA TUSt (Astesanus de Ast: Summa, 1482), FRANCISCUS MONELIENSISt (Duranti: Speculum iudiciale, 1486), JOHANNES PEYREUTot (Porphyrius: Isagoge, 1492). Legtöbbet Johannes BECKENHAUBról tudunk. [68] Beckenhaub mainzi születésű, Heidelbergben tanult. Először Strassburgban dolgozott korrektorként, majd Nürnbergben Sensenschmidt mellett, és mikor ez Bambergbe tette át működési helyét, Beckenhaub is vele ment. Amikor onnan visszatért Nürnbergbe, akkor lett Koberger korrektora. Ez az 1480-as évek legvégén történhetett.