Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

18 BurgstraPe = Gasse untcr der Vesten 1 Lochncr 3 Koberger 5 Halbwachscn 7 Schreyer 8 Harsdörfer 10 Schcurl 1 2 Haller 13 Rcich, sp.Volkamcr 15 KreP 16 Ncudörfcr 19 Schedel 21 Wolgemut 23 Sidelman 27 Reichsschultheip 25 Behaim, sp.Stromcr 27 Dürer városi polgárság igénye, ezt tudta megfizetni, erre volt hajlandó áldozni. A faés rézmetszeteket lehetett sokszorosítani és áruba bocsájtani. Azonkívül a faés rézmetszetek számára nagy felhasználási lehetőség nyílt a könyvillusztrálás területén, a könyvnyomtatás feltalálása után. Ahogy a kéziratos másolás helyére a könyvnyomtatás lépett, úgy a miniatúrákat fokozatosan a fa- és rézmetszetek váltották fel. [27] Nürnbergben éppen Anton Koberger megbízásai nyomán lendült fel a fametszés. [28] Az idősebb Dürer nem minden számítás nélkül választotta fia keresztapjául Anton Kobergert. A Koberger-nyomdában a könyvillusztrálás az 1484-ben napvilágot látott Reformation der Stadt Nürnber

g (BMC II 426) fametszetével — melyet Wolgemutnak tulajdonítanak — és az ugyancsak 1484-ben megjelent Esztergomi Missale (HC 11 429) kánonképével kezdődött. Szakemberek biztosra veszik, [29] hogy Dürer részt vett az 1488-ban Kobergernél megjelent Legenda aurea sanctoru

m (BMC II 433) fametszeteinek rajzolásában is, hiszen rajztehetsége már az 1484-es Önarckép c. rajzán nyilvánvaló, s bizonyítja, hogy Dürer mennyire a rajzolás felé fordult. Az említett kutatók éppen Koberger érdeméül könyvelik el, hogy — fametszetek iránti érdeklődése folytán — megrendelésekkel látta el Wolgemut és Pleydenwurff műhelyét könyvei illusztrálására. Nem valószínű, hogy amikor Dürernél ilyen adottság mutatkozott meg, Koberger éppen keresztfiánál ne élt volna a kínálkozó lehetőséggel.