Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Csinszka visszaemlékezése

69 egy hósapkát szerzek neki és hazaviszem. Otthon megerősödik. Csendes — kará­csony(212). Disznóölés (Ádám.) 1917 őszén — talán okt. elején 3-4 napra Szeged­re megyünk — Tömörkény ünnepre (213). — (Hollós Józsi (214) — az öreg és irigy Kabos (215). Nem tudom mikor követi el — Adler Frigyes (216) — az osztrák mi­niszter elnök gyilkosságát de Bandi egészen megrészegszik az esettől s nem birom kiverni fejéből a gondolatot hogy re á hasonló misszió vár — mint Adlerre. Justh halála (217) is borzasztóan hat reá. 1918 — februárjában jövünk megint pest­re. Mostmár van rendes kis fészkünk s Bandi egy gyerek örömével rángatja ki na­ponta minden embernek a sok fiokot, ajtót. — Nagyon jó és szép nálunk. Virágos, világos — csöndes és mindég süt a nap. A Bandi szobája mesterileg van megold­va — most már képek után nézünk és könyvek kellenének — mert Bandi sem a ké­peit sem a könyveit nem tudja Lajostól megkapni (218). Én megveszem a Léda képet (219) — s illő rámában az édesanyám képe alá teszem. Nagy megbotránko­zás. 1918 — tavaszán Bandit váradi felolvasásra rángatják(220). Nagyon rossz rendezés, keserves ut és sikertelenség. Várad nem a régi betegen, csalódottan jövünk vissza. 1918 — húsvétján nagy öröm ér — Nagymama a 18 — éve Pesten nem járt nagy­asszony — megnézi az otthont. Két hétig vagy háromig van nálunk — elmés, bájos — szépségével, maliciájával mindenkit megfőz — ugy visszük jobbrol balra mint egy eladó lányt. Bandi a körülötte kifejtett galantériákba utolérhetetlen. (Jásziék­nál ebéden, Fenyőéknél (221), Moriczéknál, Schöpflinéknél — Székelyéknél járunk vele.) Nagyobb sikere van mint sógornőmnek. Sogornőm is kiizzad egy ebédet de csúnyán megbukik. Nagymama utja után — az érmindszentiek is megjelennek — anyósommal nincs ilyen sikerem. (A rózsaszín szalagok, a macskaprém, a száj­rouge —. Orfeum — és Pártos konzert.) (222) — Ady apánk is jobban szereti az or­feumot. Kistafirozom Adyékat. Csúcsán irja "a Krónikás ének 18-ból. ["] (223) 1918 — tavaszán irja Bandi az "Emlékezés egy nyár éjszakára" — Pesten (224) — két napi vajúdás után. Utána bor nélkül is részeg. Összeesik s mint egy hullát fek­tetjük le. A vers után nyomasztó csend — két nap múlva uccán Ignotus megállít a szeméből könnyek ömlenek — megöleli Bandit "Bandikám, a háború legnagyobb ver­sét T e irtad meg." — Bandit regenerálja ez a hang. Kell neki és őszinte is. 1918 — tavaszán — adja a "Beteg szivemet hallgatod" — cimü verset (225). Mikor La­jos elolvassa a Nyugatban — csóválgatja a fejét, "Ilyen nagy verset nem irtál még senkihez Bandi — ezt Csinszka senki el nem veheti tőled." — Juliusig vagyunk Pesten (226), akkor Csúcsára megyünk. Csúcsai utunk előtt is­merjük Russ — alezredesi,. Bandit érdekli ez a furcsa ember. "Legionarus". — Russ távozása után a konyhán keresztül Bandi Károly bátyámhoz megy — nem ré­szeg a konyhában elcsúszik — neki esik a kályha saroknak és egyik bordája betö­rik. Senki nincsen vele — ő pedig eltitkolja a dolgot — másnap egy forintnyi kis kék foltot mutat a testén és állítja hogy "hulla—folt" — Kinevetem — egészséges — jókedvű. (Bandi megajándékoz. — Először lopnak meg.) Két hét múlva egy hű­vösvölgyi kirándulás utolsó pillanatában csuklási rohamot kap. 48 — óráig csuk­lik. Magas láza lessz — orvost hivunk. Dr. Láng Menyhértet (227) — s az Apám öreg orvosát s kisül a bordatörés. Bandi két hétig mozdulatlanul kell feküdjön — de utána rendbe jön szépen s mi Csúcsára megyünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom