Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Jegyzetek Léda visszaemlékezéséhez
44 szanatóriumba szállíttatja, mert Ady-őrületben szenved s folyton irja neki a leveleket. Fehér vállalkozott rá, de megjegyezte, hogy Ady kikötése: kölcsönkérés esetén nem lehet tagadó válasz. A nő megijedt, Ady nem s tényleg megpumpolta a nőt. A felelősség Fehért illeti ezért az esetért, de azt már megállapítottam, hogy ők képviselő feleségét mondták be a világnak, mikor Márton Gabynál volt kint Baráskán!?] vagy Réven. Kicsit füllentenek Ady és barátai, a nők számát, különösen társadalmi állását illetőleg. Leg. Most őa nőkinzót alakítja, neki jól áll ez. Hogy én milyen viszonyban vagyok vele? Köszönöm semmilyenben. Azót a nem volt szerencsém hozzá. Husz koronát küldött s ez volt a búcsúja. Én nem fogadtam el, ki tudja, mikor lehet szüksége arra, hogy ne igy gondoljon rám. Most irtam neki az első levelet [, ] idejekopogtatni!! ] a bárkán, nagy pocsolyában úszik és már elmerül. Mániákus éspedig nemileg az összes csirkefogók rajta mulatnak. Mulatnak és ugratják, minden tébolyodott perverz dögöt odacipelnek hozzá. A rómaiak igy veszejtették el a halálraítélt idegen előkelőt. De ha nem reagál, a fene bánja. Nincs mit megmenteni, ő maga se érne vele semmit. Azt tudja, hogy valami érintkezésünk van magával, Adél aszszony, talán szeretné az egyiket, vagy mindkettőt, persze, játéknak, mulatságnak vagy nevetségnek, vagy lábakapcának. Kis rágalmakat is megereszt rólam, hogy szerelmes vagyok magába s voltam mindig. Szegény. Magától fél már, a hallgatása nyugtalanítja, meg az árulása. Nagy Mihálynak beszélt intimitásokat, hogy minek mentette meg őt, mikor elpusztult volna s ez jobb lett volna. Ezért szidta. Minek avatkozott bele "az életébe", de ilyeneket csak tökrészegen mond. Józanul a "nők barátja és sok nő kell, őa mai Casanova, donhuán és tudja a jó ég, mi. Nagyon mulatnak rajta, mert tudják róla, hogy impotens. Hanem: drága, jó naiv aszszony, szent szimplicitás, még mindig azt hiszi, hogy le lehet irni az ő aljasságait s valaki képes azt nagyi tani ? Zsidónő, kereskedőszellemü feleség, élettel verekedő és szépen zsákmányoló Asszony, legkülömbbl! ] mindnél, még mindig ott van, ahol a városvégi suszterné, aki a pocsolyába esett részeges urát igy menti: sose szokott az inni, csak belevitték a drága jó embert! (Aki mindennap megveri s elveri a keresetét). Hogy lehet és szabad igy hazudni saját magának? Egy elaljasodott költőn mulat a magyar világ, kiabálva és röhögve szaladnak utána újságíró-suhancok, beleuszitják mindenbe, már nem is karikatúra, hanem torzképtől elhajlott!?] állat, az ország bolondja, egy nagy Dőri István (itt él Nagyváradon s rajta mulat a város) és akkor szentmáriás soraival elhazudja ezt maga előtt. Mi volt? Istenem, ez nem az s amaz a képe nem fedi ezt. Ez ő. Az ? Sose volt. Bocsánat. Desose]!] volt. Csak maga teremtette, hogy imádja. "Faragott képet pedig ne csinálj magadnak".!...] (48) kibékültün k — vö. Bölöni 216. Ady szept. 4-i levelében engedélyt kér Lédától, hogy meglátogassa, ekkor békültek ki (Vál. lev. 330). (49) Ady néni föl jött Pestr e — Ady Lörincnének ezt a pesti útját sem Ady Lajos, sem felesége, sem Bölöni nem említi. Ady édesanyjának elhidegülését panaszolja Léda november közepén írott levelében is (Vál. lev. 336-337). Bölöni is úgy látja, hogy a család akkor elszakítani igyekszik Adyt Lédától; szeretnék, ha megházasodna (218). Ady Lőrincné látogatását említi Léda levelében is (Vál. lev. 336). (50) 1911 telén rövid egy két hónapra kijött Párisb a — Január 23-án vagy 24-én érkezett hatodízben Ady Párizsba, de március végén már újra Pesten van. Összevész Lédával is, Diósyval is, búcsú nélkül hagyja el Párizst, Pestről ír Diósynak márc. 12-én (Vál. lev. 368). (51 ) v ' bomlott, züllött volt, ideges, bete g ... — Bölöni írja, hogy Ady már az elutazás előtti hónapokban is elnyúzott, beteg, sokat iszik (218, 220). November-decemberi leveleiben Ady is betegségről panaszkodik. A párizsi két hónapról 1. Ady Lajos 144-145, Bölöni 226-227, Vál. lev. 361, 364.
