Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Jegyzetek Léda visszaemlékezéséhez
32 hogy maga által vagyok valaki, ha vagyok" (1905. ősz; RAÖL 320-321; Vál. lev. 128-129). "Mint először egykor, most talán utoljára, de lelkem egész szerelmével átadom magam a Maga vezetésének" (1911. ősz; RAÖL 397; Vál. lev. 385). Léda is gyakran figyelmezteti Adyt élete fontos fordulójára: "Nem akarom felsorolni a dolgokat, édes fiam, amiért cSí (az Ady család] igenis hálával tartoznának nekem és amelyekről te nagyon jól tudsz" (1910. nov. közepe; Vál. lev. 339). — L. még Vál. lev. 273. A vallomások azonban sokszor ellentmondásosak. Ady Lédához: "Sajnos, Maga nekem nem volt jó sorsom, holott az akart lenni. Bár vesztem volna Nagyváradon, bár ne csináltam volna meg, amire Maga biztatott, ezt a hat éves kálváriát ..." ..."én Maga ellen soha árulást el nem követtem ... Minden jóságára, a Magáéra és a hozzátartozóiéra is végtelen hálával emlékezem ..." (1909. jun.; Vál. lev. 261). L. még a Függelékben közölt leveleket is. (6) A többi ottveszett a nagy débacle-nál Párisba n — Diósyék a háború kitörésekor sietve menekültek Párizsból. Bútoraikat és értékeiket sikerült biztonságba helyezniük. Megmaradtak Ady Lédához írott levelei és egyéb Adyhoz fűződő emlékek is, de — úgy látszik — nem hiánytalanul (1. RAÖL 271-273, 527-531; Dénes Élet helyett 301). (7) a házban a hol mi laktun k ... — Diósyék a Rue de Lévis 92. szám alatti ház harmadik emeletén laktak (Bölöni 25). (8) Sokat olvastam és forditottam neki ekkor . — Léda szerepe Ady párizsi irodalmi és művészeti tájékozódásában vitatott kérdés. Dénes Zsófia személyes tapasztalatai alapján a Lédától való "szellemi gazdagodást" kizártnak tartja (Élet helyett 243). Kovalovszky szerint azonban "ha [Léda] műveltsége nem is volt mély és hivatásszerű, a francia életben való otthonossága folytán mégis csak ő adta neki az első útmutatást, sugallt ötleteket, fölkeltette és irányította érdeklődését, felhívta figyelmét az időszerű eseményekre, és segítségére volt, hogy fogyatékos nyelvtudásával eligazodjék a lapok közleményei közt" (Dénes Élet helyett 94. sz. jegyzet). Vő. még Kovalovszky Miklós: Ady első párizsi éve, Látóhatár 1966. 1119-1126; — Megjegyzendő, hogy Ady Lajos véleménye ellentétes a Dénes Zsófiáéval (101-102). Léda feljegyzése annyira szűkszavú, hogy nem tekinthető perdöntőnek, de inkább utal a nyelvi kisegítésre, általában szolgálatra, mint útmutatásra és irányításra. (9) -Jehan Rictu s — (1867-1933) francia költő. Ady már Érmindszenten, Párizsba készülődé sének idején felfigyelt rá. Erre utal 1903. dec. 18-án Somló Bódognak írt levele. (Vál. lev. 90-92). Bár Révész azt írja, hogy már Váradon, a megismerkedés napjaiban beszélgettek róla (RAÖL 85), valószínűbb, hogy a Huszadik Század decemberi számában J. L. [Jacobi Livia ? ] tollából talált ismertetés hívja föl a költőre a figyelmét ("A szegény ember megszólal. Jehan Rictus: Les soliloques du pauvre. Paris, 1903".) (10) Baudelaire, Verlain e — az átültetések Léda nyersfordításai alapján készültek (Ady Lajos 102). A Paul Verlaine álma fordítása csak 1905 végén készült el — már Budapesten (I. Vál. lev. 137). \ (11) Beteg let) ekko r — 1904 ápr. 16-án írja Bölöninek: "hetek óta nyomorult vagyok"; máj. 11-én: "beteg vagyok újra"; máj. 13-án dr. Kraus, az osztrák-magyar nagykövetség orvosa , a "Syph. Sec." tüneteit állapítja meg (Bölöni 32, 35, 36). A tünetek azonban már előbb jelentkezhettek, Ady előbb tudta, vagy legalábbis sejtette betegségét. Ez tűnik ki a Biró Lajosnak ápr. 10-e táján írt leveléből (Vál. lev. 105; Lengyel 354), valamint Révész értesüléséből (RAÖL 95), amit Dénes Zsófia is megerősít (Akkor a hársak 69-70); a betegségre vonatkozó irodalom kritikai összefoglalását 1. Kovalovszky 11.486-495). Diósyék önfeláldozó gondoskodásáról 1. Bölöni 34, 38-39; RAÖL 154. (12) nővére m — Brüll Berta, Léda húga, a középső Brüll-lány.
