Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Léda visszaemlékezése
21 Megismerkedtünk 1903 nyarán (1) mikor én édes anyámnál voltam látogatóban. Pár pillanatig láttam csak F.D. (2) szerkesztőnél. Meghívtam F.D-t jöjjön ki hozzánk látogatóban és mondtam hozná el majd A-t is. Nem jöttek. Vagy egy pár hét múlva jött F.D. felesége (3), én épen csomagolásban voltam; egy két nap múlva akartam elutazni. F-né sokat beszélt A-rol kért fogadnám el, nagyon óhajtana kijönni de nem mer. Kijött még aznap. Találkoztunk még egyszer Fehérnénél egy pár pillanatra hál az édes anyámmal együtt voltunk és aznap este egy kávéházban voltunk mindannyian. A. haza kisért édes anyámat és engem. Másnap reggel kaptam az első pár sort tőle. Délben találtam az utczán, keresett volt engem mint mondta a temetőben édes apám sirjánál, de én ott már reggel voltam délután utaztam Pestre és ö is utazott. Egy hónapig voltam talán Pesten, hová ő gyakran de nagyon rövid időre fellátogatott. Némelykor későn este érkezett és az éjjeli vonattal visszautazott. Akkor igérte meg nekem hogy irni fog, kiszabadítja magát Nagyváradról és jön Parisba. "Csináljon belőlem valamit, amit maga akar" (4) mondta. Akarom <:> , maga legyen Magyarország első költője, mondtam én mindég, mire ő szégyenlősen lehajtotta a fejét. "Hogy beszélhet igy" mondta mindég. Majd meglátja hogy igy lesz. (Erről különben sok levél szól (5), melyek még hál'Istennek megvannak. A többi ottveszett a nagy débacle-nál Párisban (6).) Elkísért Bécsig mikor utaztam. 1904 telé n jött először Parisba Január végén vagy Február elején kivettünk neki szobát a házban a hol mi laktunk (7) a negyedik vagy ötödik emeleten, de nálunk étkezett mindig és egész nap ott volt nálunk, ott irt, ott dolgozott. Sokat olvastam és fordítottam neki ekkor (8). Az első fordítás volt Jehan Rictus (9) versei. Később Baudelaire, Verlaine (10). Az újságokat én olvastam fel neki. Ugy szerette hogy a < magyar > franczia szöveget mindjárt magyarul olvassam le. Eleinte persze nekem ez nehezen ment de később ezt olyan folyékonyan tudtam csinálni, mintha csak magyar újságot olvastam volna föl. Sok örömem volt ebben. Beteg lett ekkor (11) szobájából lehozattuk és nővérem (12) ki még ott volt átadta neki szobáját és ő a szalonba ment hálni. Vagy két három hétig feküdt, tele volt kelésekkel és mi nővéremmel fölváltva ápoltuk őt. Augusztus vagy szeptember elején én Nizzába mentem (13) és ő férjem kérésére hogy ő elkísérjen, velem jött. Ekkor nyáron volt Parisban Vészi József a két lányával (14), és Vészi rábeszélte hogy majd jöjjön az ő lapjához Pestre. Többször volt együtt velük, mi engemet nagyon bántott mert nem akartam hogy Pestre menjen. Nizzában laktunk és minden nap átmentünk Monté Carloba játszani és ha előbb nyertünk is valamit később minden pénzünket eljátszőttük. Voltak e miatt nagy éhezések mert én nem akartam több pénzt kérni mint a hogy nekem Ígérve lett. Sőt egyszer az azonfelül küldött pénzt nagy büszkén vissza is küldtem. Itt volt nagyon sok kedves drága episod. Sokat sétáltunk mindenütt, temetőkben voltunk sokat és délben melegedtünk a napon a Promenade des Anglais-n főleg ha üres volt a két fiatal gyomor. O mindég akart kávéházba menni, erre kellett hogy teljen mindég, a lapok miatt. Itt sok novellát irt (15). A thémákat majdnem mind én mondtam neki, melegedve ott a tengernél. Emlékeket, megtörtént dolgokat, kitaláláso-
