Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

144 ne legye

k. Ma nagyon jó czime az ilyesminek az Apám és neked még önmagad előtt sem kell vádolnod, mentened magadat. És talán nekem is jó lesz. Hogy most miért adtátok nekem ezt az előleget Te meg a Véletlen előlegnek, vagy büntetésnek? Nem tudom, de nagyon kérlek ne büntes [! ] máskor igy. Nem érdemlem meg. — Aranyos, Csinszkym ne haragudj rám és ne légy rossz magadhoz. Annyi Ígéret, annyi csodás emberi szépség van bennünk, annyi kiaknázni, meglátni, felélni való drága, ritka, jó

. En tudom, én érzem és néha a könnyeimen keresztül látom a mi finom, csodás, holnapi szépségünket. — Az asszony akit Te ma bennem szeretsz uj, érintetlen reád váró és benned fogant. Ezer könnyön, mosolyon, vágyon, akaraton át nemesedett keleti mesék, ezüstös drága lánya. Én sem ismerem még, de néha megérzem és ilyenkor tiszta vagyok, meghatott, jó és könnyesen boldog. — És Te se leszel a mai, izgatott, kételkedő, szomorú és küzdő ember de félisten, ragyogó, erős, királyi párom nekem és szembenevetjük az Életet és Urak leszünk a máma tragikusnak látszó, ostoba, hozzánk idegen sárként tapadt bajokon. Okos, csókos, vidám Urak! Csinszky — jön a tavasz!