Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Függelék
141 Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1915. febr. ] Szerda este. Drága Dysokám, átfázva és kicsit elérzékenyülve és a kettőtől lázasan jövök hozzád beszélgetni. — Még mindég nem vagyok jól s ami ^her> bajunk, gondunk fűszerezve a házéival physikailag nagyon elgyöngitettek. Különben, egyébb [! ] hitemmel, csak nagyobb szeretetemmel változatlanul állok rendelkezésedre drága. — Lent voltam, (10 nap óta először) az alsó udvaron és kint a levegőn, fotókat készíteni és elbúcsúzni a lovaktól s bizonyisten fáj a szivem. — Nem az, hogy nincs en többet ló a háznál ez a kissebb [!] baj, — és ezer házat érint talán, —de privát az ö sorsuk kegyetlensége. — Itt és mióta élnek még a széltől is őrizve voltak, holnapután a finom, remegő, kényes lábuk — vérbe, hóba és fagyba gázol, az ideges, formás testük, kis fejük, kisasszonyosan karcsú bokájuk golyó járja át vagy sárba fullad. — Holnap hajnalban viszi Ferenc őket lábon Kvárra, Karcsoly pedig velük megy. — Borzasztók ezek a temetések; élő, érző, hozzánktartozó lényeknek az eltűnése örökre. — Március elsején megy Károly is. Sajnáljuk, bár Nagymama mind jobban érzi hogy ennek így kel l lenni, talán igy is a jobb, mert Károly nem segítség a házban. — Nagymama nagyon szeret, csókol és visszavár mielőbb, azt üzeni: velünk nem érdemes disznózni, csak veled. — És én? mit mondjak én? A mozsdóvizemnél is szükségesebb a csókod. — Testileg fázom — mióta nem vagy itt. — Ezt kérlek vedd szószerint. — Pedig nem akarok mostan semmiáron beteg lenni. Borzasztó lenne látnom, tudnom a Nagymama aggódását, lehetetlen munkáját. — Higyjed nekem Csinszkym, hogy ez a sok megpróbáltatás úgy kellett nekem, megtisztított, megtanított látni és belátni és olyan nagyon, olyan szépen szeretlek ma Dysom, hogy megszépít, átjár ez a szeretet. Boldog vagyok, hogy nem rosszak a hireid. Istenem hiszen mindennek vége kell legyen egyszer: még a rossznak is. — Már egy pár harisnyádat, várakozáson felüli sikerrel megstopoltam. A galléraid nem jöttek még meg. Zsuka igért egy képet és nem küldte el. Miért? Csókolom. Nincs semmi vágyam, semmi kívánságom csak ismét csak Te és valami beteges félelem — mos t nem megbetegedni. — Jön a tavasz! Veled, Élni, szépnek lenni, boldognak és boldoggá tenni — ez minden vágyam. Talán elérem. Hiszen olyan makacs olyan igaz és olyan tiszta a vágyam. Gyógyulj meg édes Gyerekem é s gyere és szeress hittel, vággyal — viszont. Megérdemlem. — Mi van a köteteddel? A Nyugat félévére előfizettem. — Lányi Sarolta (42) násza meglepett. Csak mi maradunk egymást sírig szerető agg—szerelmesek papi áldás nélkül? Ugye nem. — Imádva csókol bolond kívánásával (Nándort üdvözlöm) Csinszkásod Csókolunk, várunk, szeretünk. írj.
