Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

136 gem soha szeszélyből, meggondolatlan — fájó kedvből? Néha nagyon félek, nem az ütéstől de a foltjától ami jaj — mindég az ütő kézen marad meg. — Igen — siess — nagyon vissza hozzám olyan nagyon várlak, olyan nagyon a Tied vagyok. Apám nem tudom mit gondol, mit csinál? — Nem tudok semmit, csak azt hogy jó volna ha itt lennél már s az enyém egésszen. — Ma — végre — már szinte minden dolgom — holmim megjött. — Flegmán elküldte — magamtervezte fekete crepe de Chine ruhámat egy — élő — csoda. — Örök időkre van egy ragyogoan egyéni, szép és elegáns fekete ruhám. — Nagyon fogod szeretni. Mit csináljak a nadrágoddal akarom — hogy — gyere már és húzd fel — itten. — Postárol fel hozattam — Halálosan szeretlek és vágylak ugye nem haragszól mert széles erős, drága a vállad és nekem kellett sirni rajta. — Csók, ölelés mindenkitől Tieidnek — Nagyon Tied Csinszka [Ui. a levél elején:] Nyugati Csinszka versed egyetlen és legszebb a 3 közzül. (39) Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1915.jan.vége. — febr. eleje.] Csütörtök. Aranyos — szigorú Dysom (40). — Miért? A hangod olyan kegyesen intéz el — mint egy szegény bűneitől többször agyonrugott rabszolgálót, felvesz, — leereszkedőn megsimogat és megint letesz a földre. — Miért? — Nem tudom és nem érzem magamat sem jobbnak, sem roszszabbnak Nálad — csak gyöngébbnek és szenvedőbbnek mert asszonynak születtem, mert most is, talán gyogyulóban, de lázban fekve — egy komoly hashártya gyuladás [! ] küszöbéről tértem meg — és még mindenem fáj. — Ne bántsuk egymást Csinszky! ? Jók, szépek, igazak, szeretők és — örömöt adók is lehetünk egymásnak, miért képzeljük egymást csalónak, hazugnak, — rossznak. — Miért kerül neked a büszkeséged megtépettségébe — ha hozzám kell hajolnod, hogy megölelj mert kisebb vagyok mint Te és természetes jó az ölelésed. — Ne ijjedj [! ] meg — hülésem nagy, de már múlik, inkább az arcom volt nagyon csúnya, erősen földagadt — egy rossz szem fogamtól — mit most már biztosan kihúzatok. — Te is minden nehézség nélkül nézesd meg — egy specialistával az arcodat az biztosan hamar eltudja [! ] mulasztani. — Veronál mérgezésedről nincs mit mondjak. — Itt már igazán nem érzem sem hibásnak sem elég bölcsnek magamat tanácsot adni. — Csodálkozom és nagyon nagyon szomorú vagyok. Aztán megint erősebb a szeretetem mindennél és ha veled volnék könnyes szemmel is — megcsókolnálak. — És a szeretetem nem lenne soha "elfogadó" — csak — természetes,