Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

124 nem irhatok mindég tudod, sokszor nem lehet és napközben zavarva vagyok mindég s igy neked nem vagyok képes irni. Csak egész magányosan tudok igy veled eldiskurálgatni. Nem sokat irtál eddig, oda a mai harmadik leveled. Édes drága egyetlen mindenem nem tudom mi lesz mert már nagyon nagyon vágyom utánad. Ugy hiányzik a csokod, ölelésed a szemed nézése mikor jó vagy hozzám. Nagyon kellene hogy itt légy már mellettem de csak ugy ha jó tudnál lenni, olyan amilyen vagy mikor igy innen mindég elképzellek, megcsinállak magamnak. Nem birnám elviselni ha ismét olyan lennél mint két három éve voltál, de főleg mint amilyen a legutolsó esztendőben lettél, inkább soha ne lássuk többé egymást, pedig nekem csak ez az egy van, és semmi más. És mégis, mégis, szeretném neked ezt jól megmagyarázni tudni de nehéz, elmondani talán jobban tudnám. Nézd, soha még ennyire mint most nem éreztem hogy szeretsz hogy nagyon, végtelenül feltétlenül szeretsz. Hisz tudod mennyire és mindég kételkedtem de most ugy érzem, hogy nagyon a tiednek tartsz és nagyon kellek neked. Én veled vagyok mindég, ébren és álmomban, minden cselekedetemben mellettem érezlek és daczára mindennek ugy érzem (de most ne értsél félre drága édes mindenem) hogy soha egész ismeretségünk, együttlétünk óta nem tudtalak volna ily könnyen elhagyni, mint most, ha rákerülne a sor, vagyis ha csak nagyon kevéssé bántó,, nagyon csekély fájdalmat okozó lennél hozzám azt hiszem könnyebben és kevesebb fájdalommal mint valaha tudnék megválni tőled. Nem tudom megértesz e jól? Azt remélem megérted hogy ezek csak érzések, furcsa megmagyarázhatatlan a magányomban kiformálódott érzések és semmi más, és hogy őszinte vagyok és beszámolok ezekről az érzésekről, nem magyarázod félre ezeket. Azt hiszem ezek főleg sok hántásaid és benned való sok csalodásom eredménye. Oly sok és nagy meghatottságot érzek magam felől ha arra gondolok milyen érzésekkel voltam én hozzád és mennyire tisztán, igazán őszintén a tied voltam mindig, némelykor menynyire nevetségesen a tied és mennyire durván és piszkosan visszaéltél te evvel. Ne haragudjál hogy most ezt igy megirom, nem bántani akarlak, csak ugy végiggondolom s érzem az elmúlt éveket. Némelykor el sem hiszem, hogy én lettem volna az a bolond s olyan nagyon gyerekes asszony. Csütörtök. Egész éjjel lázas voltam hogy levelemet nem tudtam bevégezni mivel Dodo jött és ma ennek folytán oly irtóztató főfájást kaptam, eddig ép három aspirint szedtem és most igy zugó fejjel próbálóm folytatni. Igen hogy visszatérjek a tegnap Írottakra igazán egy nagy bolond gyerek voltam és mint egy éhes nyitottszáju gyerek az anyjánál ugy kerestem nálad minden életet és vártam tőled mindent, és mily hihetetlenül rossz és gonosz tudtál hozzám lenni. A sógornődet bár nem ismerem de nagyon utálom mert a legrosszabb velem A legesunyábbul rossz azóta lettél és attól fogva mióta ő a családotokba bejött. Azt hiszem sok bajt fog ő még nektek csinálni. Itten magam előtt látom forgolodni ezt a csúf utálatos férget ezt a mindenkép oly alacsony emberi lényt, aki még csak nem is szép sem fiatal s nem lehet csábító egy férfira sem, és egy ilyen ha csak egy pillanatra is kelletett neked Ha csak látom tele vagyok utálattal irántad és magam iránt is. Csak már ne látnám itt magam előtt, mindég mindent eszembe juttat, pedig sajnos felejteni amúgy sem tudok