Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

I. Az állományelemzés kérdései a szakirodalom megvilágításában

L AZ ALLOMÁNYELEMZÉS KÉRDÉSKÖRE A SZAKIRODALOM TÜKRÉBEN Az utóbbi évek nemzetközi könyvtári és dokumentációs szakirodalmának közvetlen forrásokból és referáló lapok segítségével történt áttekintése azt az összképet alakította ki bennünk, hogy a szakirodalomban az állományelemzés problematikája valójában még csak mostanában kezd megjelenni kutatási témaként. De hogy a témakör egyáltalán megjelent és egyre több kutatót vonz, ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a könyvtárak szakemberei — kis és nagykönyvtárakéi egyaránt — napjainkban jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy az un. informáciő-robbanás révén a könyvtárakra háruló megnövekedett feladatok megvalósításához, az igy felmerülő feladatáradat leküzdéséhez ujabb és ujabb szempontokat kell a könyvtári munkában felvetni s ezeket a gyakorlattal szembesíteni. A periodikumok területén különösen szembetűnő az információ-robban ás hatása. De vajon a publikált információk fentemiitett robbanásszerű növekedése legenda vagy valóság? A nemzetközi folyóirattermés és a könyvtári állomány H. Bryan már 1968-ban felvetette e kérdést, és teljesen reálisnak találta a veszélyt. J. Martyn legújabban (1973-1974-ben) szintén érintette ezt a kérdést. Megállapította, hogy a periodikumokban a természettudományok és a technika területén legalább évi 1 millió cikk megjelenésével kell számolnunk világszerte. De egy másik — immár gazdasági jellegű — tendenciának is tanul vagyunk, s ez a folyóiratárak nemzetközi viszonylatban tapasztalható folyamatos és elég nagyarányú emelkedése. P. Genzel és J. Kohlenbach 1973-ban utaltak arra — a tudományos könyvtárak kooperációjának szükségességét elemezve — , hogy egyes számitások szerint a világ tudományos kiadványtermése évente 5 % -kai, az átlagár pedig 7,6% kai nő (vö.még: Dáczer Éva, 1973). E két tendencia mintegy "harapófogót" jelent a könyvtáros számára: egyre áttekinthetetlenebbül gazdag anyagból kell a meglévő állományt — a kutatási céloknak megfelelően — gyarapítani, a valójában mindenütt és mindenkor korlátozott anyagi erőforrásokból. Helyesen állapítja meg D. Grenfell már 1965-ben, hogy "egyetlen könyvtár sem képes egy adott szakterület teljes nemzetközi folyóirat-irodaim át beszerezni" (18. p.). E nehéz helyzeten a könyvtárak csak nagyon átgondolt és a már meglévő állomány pontos feltárását biztosító módszerek összehangolt alkalmazásával tudnak úrrá lenni. Ez utóbbi cél megvalósítása kapcsán jut szerephez az állományelemzés. A könyvtári állomány és a használat Egy-egy könyvtár meghatározott állományára vonatkozó adatok valójában már igen régóta rendelkezésünkre állnak, hiszen nem kell mást tennünk, mint visszamenőleg áttekintenünk az egyes nagykönyvtárak évi beszámoló jelentéseit, melyek mindegyike tartalmaz bizonyos részletességű szakszerinti állománymegoszlás-adatokat, -statisztikákat a jelzett évre vonatkozóan. Az általunk végzett és a nemzetközi szakirodalomban már itt-ott felbukkanó állomány-