Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)
IV. Összefoglalás és következtetések
72 mányvizsgálat egy lényeges szempontját vonja be. 1972 végén a kurrens külföldi periodikumok anyagából 1626 különféle periodikum olyan, amely csak itt, egyetlen példányban van meg az országban. Periodikumaink nyelvek szerinti megoszlása érdekes képet mutat (e.), a könyvtári periodikum-állomány nyelvi skálájának gazdagságáról, ezzel igazolván azokat a dokumentációs szakirodalmi megállapításokat,hogy a kisebb országok könyvtári gyűjteményei (s közöttük következésképpen periodikum-gyűjteményei is) nyelvileg sokrétűbbek, mint a nagyobb országok könyvtáraiéi. 1972-ben az Akadémiai Könyvtárba 51 nyelven érkeztek külföldi periodikumok. A gyűjtemény eddigi, főleg kvantitativ eredményeket nyújtó, elemzési szempontjait — amit lényegileg ugyanilyen sorrendben már 1966-ra vonatkozóan is bemutattunk — jelen dolgozatunkban olyan szempontokkal egészítettük ki, melyek szerepe az elemzett 1972. évi állomány-, illetve állományhelyzet értékének többszempontú meghatározása. Az ilyen tipusu értékelést elvontan, a könyvtár gyűjteményének a kutatásban elfoglalt szerepétől függetlenítve nem lehet végezni. Ezért a nagy nemzetközi periodikum-katalógusok adatainak a jelen gyűjtemény adataival való egybevetése után (f.), ami mintegy a nemzetközi értékstandard-ot veszi alapul, egy hasonló intézmény: a Bibliothek der Akademie der Wissenschaften der DDR hasonló állományával állítjuk szembe elemzett állományunkat (g.). A 3520 kurrens külföldi periodikummal rendelkező Bibliothek der Akademie der Wissenschaften der DDR anyagának 70 %-a — pontosan 2080 periodikum — , egyezik meg az Akadémiai Könyvtárba járó periodikumokkal. Az akadémiák közötti kulturegyezmények szerzeményezést befolyásoló szerepét vizsgálva (h.) megállapíthatjuk, hogy az egyezményes alapon cserébe érkező periodikum-anyagnak bizonyos sajátos öntörvényei (lehetőségek, beszerzési csatornák azonossága, az állománystruktúra átalakulásának lassúsága stb.) vannak. E jelenségből saját könyvtári gyűjtőkör-követelményeinkre nézve is le kell vonnunk a következtetést azzal, hogy a gyűjtőkörnek való megfelelést a szükséges hajlékonysággal értelmezzük, illetve kezeljük. Egy jelentős következtetésekkel járó értékmeghatározási eredményt nyertünk a dolgozatunk utolsó fejezetében (i.) fokozott mértékben hasznosított eljárással,a szembeállítás (oppozició) módszerével. Első oppozicióként a magyar Akadémia idegen nyelvű periodikumaiban (egy utolsó teljes évfolyamban) jelentkező hivatkozások anyagában szembeállítva vizsgáljuk a könyvtárunkban meglévő s a könyvtárunkban meg nem lévő kurrens külföldi periodikumokra való hivatkozások számát, arra kapván ezzel feleletet, hogy az adott cikkeket periodikumállományunk alapján milyen mértékben lehetett volna megírni és ez az arány szakterületenként hogyan változik. Második oppoziciónk felvetésével azt vizsgáljuk, hogy az emiitett hivatkozások anyagában milyen arányt képvisel a külföldi periodikumokra való hivatkozások hányada, s milyen arányt a hazaiakra való hivatkozások halmaza. E szembeállítással már kissé azt az országos standard-ot kívánjuk kideriteni, ami hazánkban a külföldi periodikum-irodalom iránti érdeklődés mértékét, illetve az ilyen információs forr ás-együttes igénybevételét fejezi ki. Ugy véljük, hogy az akadémiai idegen nyelvű periodikumok mintegy 12 000 hivatkozása megfelelően reprezentatív halmaz ezen arányérték megállapításához. Ha eredményünket a magyar viszonyokra — legalábbis főbb vonásait illetően — jellemzőnek tartjuk (persze későbbi hibaszámitások még finomíthatják ezt az arányértéket), ez amellett szól, hogy Magyarországon a kurrens külföldi periodikumok kutatási felhasználása a nemzetközi átlag felett van, s igy a kurrens külföldi periodikum-gyűjtemények fokozott jelentőséggel birnak, illetve kell, hogy bírjanak hazánkban.
