Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)
IIl. A feldolgozott anyag elemzése
35 csak egyetlen példányban található meg akár országos viszonylatban is. Másképpen fogalmazva ugy is feltehetnénk a kérdést, hogy mennyiben növeli egy periodikum-gyüjtemény, jelen esetben az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum-gyüjteményének értékét az a tény, hogy e gyűjteménynek egyharmadát olyan periodikumok teszik ki, melyek csak az Akadémiai Könyvtárban hozzáférhetők? Bármiféle formális értékelés előtt előre kell bocsátanunk, hogy az egyetlen példányban beérkező külföldi periodikumok között különbséget kell tennünk. Természetesen más az értéke az országba csak egyetlen példányban beérkező periodikumnak, ha az egy igen jelentős és esetleg egyben igen drága szakfolyóirat, mely a gazdaságosság szempontját józanul figyelembe vevő szerzeményezési kooperáció révén érkezik csak egyetlen példányban.Megint más viszont az értéke egy olyan kisebb tudományos jelentőségű periodikumnak, mely egy kultúrpolitikai szempontokat is mérlegelő cseretevékenység folytán, esetleg egy fejlődő országgal kötött kulturális egyezmény keretében kerül be az országba, az egyezményt megkötő intézmény könyvtárába; jelen esetben az Akadémiai Könyvtárba. De nemcsak az akadémiai egyezmények, hanem a korábban már emiitett tudománypolitikai meggondolások — tehát magyar Acta jelenléte adott külföldi kutatóhelyen, — is vezethetettek arra, hogy kevésbé fontos, egyetlen hazai példány periodikumok birtokába jussunk. Nos, az Akadémiai Könyvtár periodikum-ritkaságai többségükben ez utóbbi csoportba sorolhatók, bár kétségtelen vannak közöttük magas információs értékkel biró, élvonalbeli periodikumok is, különösen a gyűjtőkörbe tartozó szakterületek anyagában. Már 1966-ban megpróbáltuk valamiféle tényleges értékelését adni kurrens külföldi periodikumaink ezen tipusának, mely mint láthattuk akkor is és ma is mintegy harmadát teszi ki az összes beérkező anyagnak. — Az anyagnak mintegy kétharmada, az előbbiekben már jelzett körülmények folytán azonos az 1966-ban is egyetlen hazai példányként számontartott periodikummal. — Előző értékelésünkkor az volt az álláspontunk, mellyel ma is egyetértünk, — hogy egy periodikum értékét nem ritkaság volta, hanem tudományos felhasználhatóságának mértéke szabja meg. "Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában" c. 1971ben megjelent tanulmányunkban (84-87. p. ) külön foglalkoztunk annak a kérdésnek vizsgálatával, hogy egyetlen hazai példány periodikumaink használata, kihasználtsága milyen mérvű. Megállapítottuk, egyetlen évet, az 1966. évet alapul véve, hogy ezen tipusu periodikumaink nak kihasználtsága mind az anyag mennyiségét, mind az olvasók számát tekintve valamivel alatta maradt a teljes kurrens külföldi periodikum-anyag kihasználtságának. Az egyes szakokra külön-külön is lebontott keresettségi index a humán tudományok esetében valamivel magasabb mint a természettudományok körében. Mindezekből arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy olvasóink nem elsősorban a periodikum-ritkaságok miatt jönnek az Akadémiai Könyvtárba. A fenti összefüggések ismeretében azzal a tanulsággal zárhatjuk le a problémakört, hogy az Akadémiai Könyvtár elsősorban speciális helyzeténél fogva (össz akadémiai csereközpont) jelentős mértékben birtokába jut olyan kurrens külföldi periodikumoknak, melyek tudományos értéke nem egyértelműen magas. Egyetlen hazai példány periodikumaink ezen kevésbé értékes részét ugy kell tekintenünk, mint annak a cseretevékenységnek velejáróját, melynek segítségével sokszor más módon be nem szerezhető igen értékes periodikumok birtokába jutunk. Ezek esetében meg kell maradnunk a könyvtár muzeális feladatköre: a megőrzés szintjénél. E mellett, éppen az utóbbi évek állománytisztitó munkája, a permanens revízió teszi egyre inkább lehetővé számunkra, — áttörve az egyezmények ma már egyre kevésbé szigorú korlátait, — hogy tudatosan csökkentsük az értékes csereanyag mellett beáramló jelentéktelen anyagot. Az egyetlen hazai példány periodikumainkkal kapcsolatban általában arra kellene viszont törekednünk, hógy meggondoltabb könyvtárpropagandával, esetleg az anyag szélesebb körű feltárásával, tartalomjegyzék fotoszolgálattal, stb. az illetékes szakemberek,
