Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

IIl. A feldolgozott anyag elemzése

23 Az előbbiekben bemutatott táblázatunk adatainak értékeléséhez támpontot elsősorban az Akadémiai Könyvtár gyűjtőkörét szabályozó Elnökségi Határozat nyújt. Dolgozatunk n. fejezetében, a cseretevékenység bemutatása kapcsán már részletesen ismertettük az MTA Elnökségi Tanácsának 1965. január 15-i, ide vonatkozó előirását (12.p.). Következő kis öszszeállitásunk azt szemlélteti, hogy a zömében humán, illetve társadalomtudományi gyűjtést előiró gyűjtőköri szabályzatnak mennyiben felelt meg kurrens periodikum-állományunk 1966ban és mennyiben felel meg ma: 1966-ban 1972-ben A humán — társadalomtudományi periodikumok 53,73% 66,26% A természettudományi periodikumok 33,68% 26,81% Az alkalmazott tudományi és műszaki periodikumok 12,38% 6,93% Ez a megoszlási kép az Akadémiai Könyvtár gyűjtőköri követelményeinek sokkal inkább megfelel, mint az 1966-ra vonatkozó hasonló adatsor. Különösen helytálló ez a megállapítás, ha az arányszámok mögött meghúzódó egy-egy tényleges tudományterület periodikum-állományában bekövetkezett változásokat külön-külön is szemügyre vesszük. Az első tény, amit ki kell emelnünk: az, hogy az 56 szakterület közül mindössze 15-nél tapasztalhatjuk a kurrens külföldi periodikumok számának növekedését 1966-hoz viszonyitva. Nem érdektelen kiemelni ezeket: irodalom (80,85-tel), régészet (34,13-mal), nyelvészet (23,69-cel), tudományszervezés (23,34-gyel), történelem (22,47-tel), kultura, művelődéstörténet (17,38-cal), klasszika-filológia (16, 51-gyei), filozófia (11,2-vel), orientalisztika (11-gyel), néprajz (9,17tel), szociológia (8,38-cal), akadémiák és egyéb tudományos társaságok periodikumai (6,42vel), teleptan (4-gyel), biofizika (2,25-tel) és végül a vallástudomány (1,98-cal). Mint láthatjuk, ezek a tudományterületek —' az egy teleptant leszámítva — , egytől-egyig gyűjtőkörűnkbe tartoznak az interdiszciplináris biofizikát is beleértve. Mindez azt bizonyltja, hogy kurrens külföldi periodikum-szerzeményezésünk az elmúlt 6 év folyamán a gyűjtőkörűnkbe vágó tudományterületek felé centralizálódott. A második igen jelentős változás, amit a szakmegoszlást bemutató táblázatunkról leolvashatunk: az, hogy 41, — zömében profilidegen-szakterületen 3,34%- tói 68,79% -ig terjedő határok között csökkent a kurrens külföldi periodikumok aránya. Nézzük meg azokat a szakterületeket külön-külön is, ahol a csökkenés 1966-hoz viszonyitva 50%-nál nagyobb mérvű volt: mezőgazdaság (68,79%), geológia általában (65,19%), állatorvostudomány (61,38%), növénytan (59,43%), meteorológia (59,15%), statisztika (59,09%), orvostudomány (58 , 24 %), paleontológia (56,46%), állattan (54,61%), műszaki tudományok általában (52,81%), csillagászat (52,04%), bányászat, kohászat (52,04%), egyetemi kiadványok (51,61%), politikai gazdaságtan (50,36%). Ezek a szakterületek - nagy többségükben — a profilunktól legtávolabb álló alkalmazott és természettudományi területek. Ezeken a tudományterületeken a kurrens külföldi periodikumok számát illetően bekövetkezett csökkenés a csererevizió természetes következménye. E csökkentési tendenciákat nyugtázva, még mindig joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért maradt a számunkra profilidegen szakterületeken még ma is igen számottevő állomány? Hogy csak néhány példát emiitsünk, az 54,48 politikai gazdaságtan, a 20,83 pedagógia, az 52,67 leiró természettudomány, a 72,53 geológia, a 40,65 geofizika és geokémia, a 35,58 fizikai földrajz, a 48,58 növénytan, az 58,5 állattan, a 81,58 orvostudomány, vagy a 47,59 mezőgazdaság szakterületébe vágó kurrens külföldi periodikum még mindig soknak minősíthető az Akadémiai Könyvtár főként humán profilú állományában. Nos, erre az állományunk itt bemutatott, jelenlegi szakmegoszlási képét biráló feltevésre első pillanatra könnyűnek látszik a felelet. Mint ismeretes, a cserereviziós tevékenység nem terjedt ki azon periodikumokra, — te-