Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

I. Az állományelemzés kérdései a szakirodalom megvilágításában

9 legkevésbé használható. Különösen megkérdőjelezhető ez az elv a periodikum-anyag értékelésekor. Sokszor a jegyzékekben nem szereplő eim, pusztán újdonság, de ugyanakkor igen értékes tudományos forrásnak minősülhet. Ilyen több jegyzék anyagára épülő kiértékelést egyébként dolgozatunkban magunk is végezni fogunk periodikumokra vonatkoztatva. Állományelemzés egyes könyvtárhálózatokra vonatkozólag Számos olyan állományelemző tanulmány is szerepel a nemzetközi szakirodalomban, ami nem egyetlen könyvtár állományát veszi célba, hanem egy-egy könyvtárhálózat, vagy az azonos jellegű könyvtárak egész sorának állományáról tudósít. Az ilyen jellegű állományelemzés valójában hatékonyabb, mint egyetlen könyvtár állományának elemzése, s talán éppen ez a magyarázata annak, hogy ilyen tanulmányokat a könyvtárosi szakfolyóiratok előszeretettel közölnek, s emiatt szép számmal fordulnak elő. Az egyik legfontosabb ilyen jellegű tanulmány (1970) J. Metcalfe áttekintése az un. Dainton-jelentésről. Ez a felmérés 1968-ra vonatkozóan készült a brit nemzeti könyvtárakról, számos állományadatot mutatva be. Az elemzésre került könyvtárak között szerepel a National Lending Library is. — A.A. Moiszeeva tájékoztat tanulmányában — amely a SZU Tudományos Akadémiája Könyvtárának 1969. évi jelentését és 1970. évi tervét mutatja be — a nevezett könyvtár hálózati munkájáról. Állományelemzést a hálózati könyvtárakra vonatkozóan nem ad ugyan, de jelzi egy, a hálózati könyvtárak periodikum-anyagát 1968-1969-i érvénynyel bemutató jegyzék elkészültét, amely — mint ismeretes — a legfontosabb forrás hálózati állományelemzés készítéséhez. Utal a hiányok felmérésének akciójára is; a hiányokat mikrofilmmel és reprográfiai uton készült másolatokkal fogják pótolni. K. H. Preston 1970-ben tanulmányt közölt a Metropolitan Cooperativ Library System (röv.: MCLS) Los Angeles-i könyvtár-együttmüködési hálózat referensz-szolgáltatásairól. A tanulmány — jóllehet csak kis mértékben foglalkozik periodikumokkal — módszerét tekintve érdekes. A hálózathoz tartozó 17 nagyobb közművelődési könyvtár referensz-állományának (kézikönyvek, bibliográfiák, témakartoték) állományelemzését végezte a szerző Winchell: Gulde to Reference Books (1967-1 kiadás) c. kötetének tételeivel való hasonlítás alapján. Minden egyes könyvtárra % -osan állapítja meg az általános bibliográfiák, szakbibliográfiák, általános enciklopédiák stb. állományi arányát. — A periodikumokra vonatkozóan irányszámok szólnak arról, hogy ilyen és ilyen lakosságszámú település könyvtárának hány különféle periodikummal kell rendelkeznie. Az előírásnak csak Pasadena város tesz eleget a városi könyvtár 1063 kurrens periodikumával. A szak szerint tagolt periodikum-katalógusok tételeinek hasonlításával elemzi és táblázatosan tárja fel a 17 könyvtár periodikum-állományának erősségeit és gyöngéit. P. Genzel és J. Kohlenbach már korábban idézett munkája elsősorban könyvtárhálózati vonatkozása miatt érdekes. A Deutsche Staatsbibliothek sokoldalú kapcsolatrendszerét elemzik a szerzők; a könyvtár ugyanis 1965-1972 között nyolc, többnyire országos tudományos könyvtárral, kétoldalú kooperációs megállapodást kötött (először a vele egy épületben működő két nagy könyvtárral: az NDK Tudományos Akadémiájának Könyvtárával, 111. a Humboldt Egyetem Központi Könyvtárával). Lelőhelyjegyzék készült a periodlkumokról (1973-ban gépi adatfeldolgozással). E jegyzék az időszaki kiadványok beszerzését segiti, megszüntetve a párhuzamos rendeléseket. A könyvek vonatkozásában három nagy állományrészre bontották szét az összállományt , ezek a következők: 1. generalia (kézikönyvek), 2. specialia (egyes tudományokat érintő monográfiák), 3. specialissima (szűkebb kutatási témához szükséges dokumentumok). Ez a tagolás már az emiitett könyvtárhálózatban is kétértelműségeket okoz (pl. nagyobb szakkönyvtár számára "generalia" lehet az, ami a Staatsbibliothek számára "specialia"), igy az ilyen tagolásra épülő állományelemzés végeredményét saját viszonyainkra kevéssé érezzük alkalmazhatónak.