Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

Ókortudományi kutatás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában

Ez felveti a határterületek problémáját, vagyis a szerzeményezés kérdését azoknak a tudományszakoknak a területéről, melyek közel állnak, vagy éppen rokonterületeket ölelnek fel a könyvtár profiljában szereplő diszciplínákkal. Aki az MTA Könyvtárának szakkatalógusait figyelemmel kíséri, meggyőződhet arról, hogy az utolsó negyedszázadban a Könyvtár szerzeményezésének felelősei, Komjáthy Aladár és Kenéz Ernő éppen annyira lelkiismeretes, mint körültekintő munkát végeztek ezen a téren is: az ókortudomány rokondiszciplínáinak (etnológia, szociológia stb.) legjelentősebb modern alkotásai többségükben megtalálhatók az MTA Könyvtára állományában. Fentebb utaltam rá, hogy az ókortudomány egyes ágainak, köztük az ókori történetnek a képviselete az MTA Könyvtárában nagyon is fogyatékos volt a múltban, azaz nagyok voltak e tudományterületek hiányai. Nyugodtan állítható, hogy mostanra nemcsak a múlt hiányait sikerült túlnyomórészt felszámolni az ókori egyetemes történet területén, hanem a legújabb kutatások és szakirodalom alkotásai is olyan mélységig találhatók meg, hogy az ókori történeti kutatás nyugodtan támaszkodhat akár a teljesség igényével mind a görög, mind a római történet területén az Akadémiai Könyvtár anyagára. De ugyanígy az ókortudomány olyan önálló ágai, mint a papyrológia, etruszkológia, mykenologia stb., valamint a történettudomány olyan segédtudományai, mint a régészet, felirattan stb. úgyszólván minden reprezentatív alkotásukban a kutatók rendelkezésére állnak. Külön szeretném felhívni a figyelmet az Akadémiai Könyvtár római jogi és ókori jogtörténeti gyűjteményére: ezek szinte teljességgel az utolsó 25 év szerzeményezési tevékenységének eredményeképpen jöttek létre. A római jog és jogtörténet gyűjtését korábban az Egyetemi Könyvtár végezte, de a profilváltozás nyomán természetesen felhagyott vele, mert ez az MTA Könyvtárának lett a kötelessége. Az Akadémiai Könyvtárban a római jog gyűjtésének szinte az alapjai is hiányosak voltak, ókori jogtörténeti anyaga pedig teljességgel hiányzott. Mégis, ma mind a két területen, az ELTE Római Jogi Intézete mellett, az Akadémiai Könyvtár a kutatás bázisának tekinthető: a római jog és az ókori jogtörténet úgyszólván minden fontos forrása és szakirodalma (sorozatok és kézikönyvek), valamint a szakma speciális kérdéseit tárgyaló szakmonográfiák biztosítják ezen a területen a korszerű kutatás lehetőségét. Ha a könyvbeszerzés időtartama is meggyorsul, vagyis a könyvek és folyóiratok megjelenése és a könyvtárba való érkezésük közötti idő megrövidül ami jól tudom, nem a könyvtáron, hanem a kívülálló szervek munkáján múlik akkor az MTA Könyvtára még a mostaninál is a kutatók által sűrűbben látogatott és népszerűbb műhelyévé válik az ókortudomány művelésének. Végezetül egy mondatot a könyvtárosi szakmunka és a tudományos kutatói munka kapcsolatáról. Tapasztalásom szerint ez a kapcsolat nem formális, hanem tettekre támaszkodóan hatékony az Akadémiai Könyvtárban. Egyfelől a kutatók tisztában vannak azzal, mit köszönhetnek a könyvtári szerzeményezés körültekintésének, a feldolgozó munka alaposságának és az olvasószolgálat éppen olyan gyors, mint pontos tevékenységének; másfelől viszont a könyvtár illetékesei is meghallják és teljesíteni igyekeznek azokat a megújuló igényeket, melyek a kutatómunka jobbá tétele érdekében az olvasók, a kutatók felől érkeznek folyamatosan hozzájuk. 46