Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

Ókortudományi kutatás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában

Ókortudományi kutatás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában Ferenczy Endre 45 év múlt el azóta, hogy mint egyetemi hallgató átléptem az Akadémiai Könyvtár küszöbét. Drága professzorom, Heinlein István (egykor maga is akadémiai könyvtárnok), küldött oda, hogy ókortörténeti szemináriumi dolgozatomhoz anyagot gyűjtsek. Az első benyomások, melyeket szereztem, felejthetetlenek maradnak számomra, ha kellemesnek éppen nem is nevezhetném őket. Bejárás abban az időben az Akadémia utcai kapun át volt a könyvtárba; a térre nyíló kapukat csak ünnepélyes alkalmakkor, az évben általában egyszer nyitották ki néhány napra. A terembe, ahol olvastam, a behajtott ablaktáblák miatt csak gyéren áramlott be fény és a bágyadt világítás előidézte álmosító hangulatot csak fokozta az a hidegség, mely az asztalok mellett elhaladó könyvtárosok arcán ült. Rajtam kívül a teremben alig egy-két olvasó foglalt helyet, akik, akárcsak én, láthatólag megilletődöttek voltak és arra törekedtek, hogy lehető gyors távozásukig jelenlétüket elfeledtessék vendéglátóikkal. Ezután már mint érettebb kutató hosszú időn keresztül ritkán fordultam meg az MTA Könyvtárában. Egyéb okokon túl visszatartott az a tapasztalat, hogy leszámítva a periodikumokat, az Akadémiai Könyvtár állománya nem rendelkezik a korszerű kutatáshoz szükséges szakirodalommal. Ez volt az oka annak, hogy az ókortudomány kutatói egészen az 1950-es évekig könyvanyag tekintetében szinte teljesen az Egyetemi Könytárra voltak kutatásaikban utalva. Mellette legfeljebb még a Fővárosi (ma Szabó Ervin) Könyvtár jött tekintetbe szociológiai művek viszonylatában. Nem feladatom — a hely és alkalom sem alkalmas arra — megvizsgálni, milyen okoknak volt szerepük abban, hogy az MTA Könyvtárának szerzeményezése stagnált a két világháború közötti időszakban. Tény, hogy míg 1914-ig a hagyatékok hozta gyarapodáson túl (ókortudományi anyagát tekintve közöttük elsősorban a Telekiek könyvtára volt jelentős), ha nem is nagyarányú, de tudatos fejlesztés jellemezte a könyvtár szerzeményezését — az első világháború óta, egészen a felszabadulást követő évekig — ez a fejlesztés úgyszólván megszűnt, ill. a minimálisra zsugorodott. A hanyatlás az ókortudomány körébe eső művek gyűjtésén át is jól kimutatható és csak részben enyhítette azt a nemzetközi cserekapcsolatok folyományaképpen a periodikus kiadványok rendszeres érkezése. Az Ml

1 A Könyvtára 1950 előtti állományában, a két világháború közötti rendszeres fejlesztés hiánya ellenére is, szép számmal akadtak ókortudományi művek, ha nem is elégséges számban ahhoz, hogy korszerű kutatás alakulhasson ki e tudományterületen a könyvtár falai között. A görög, római és bizánci auktorok, így a „Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana" kötetei, a Firmin-Didot kiadásában megjelenő klasszikusok, 44