Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A természettudományok és a matematika az Akadémiai Könyvtárban

A természettudományok és a matematika az Akadémiai Könyvtárban Vekerdi László Miért nincsen Teleki Könyvtár? Már hogyne lenne, mondhatná valaki, hiszen még az ezernyolcszázhatvanas és hetvenes évek nagy naplózási-szakbeosztási rohamában külön pecséttel tüntették föl a könyvekben (de sajnos a helyrajzi naplókban, az „inventárokban" nem) a Teleki-gyűjteményből való származást! Fáradságos munkával s a Telekiek megmaradt könyvjegyzékei segítségével csakugyan megismerhető lenne ma is az állomány; úgy vagy ahhoz hasonlóan, ahogyan a „koronaőr" Teleki József (1738—1796) könyvtára Csanak Dóra rekonstrukciójából.

1 Föltárható lenne tehát lappangásából az egykori Teleki-könyvtár, csakhogy épp az erre fordítandó munka nagysága mutatja, hogy Teleki Könyvtár, olyan értelemben, ahogyan mondjuk Széchényi Könyvtár, sohasem létezett. A Magyar Tudós Társaság első elnökének nemes adománya nem vált tervszerűen bővített és szervesen gyarapodó országos könyvtár magvává, Széchényi Ferenc alapításával ellentétben. A különbség okai persze többé-kevésbé ismertek. A Telekiek könyvtárának nem volt olyan jellegzetes és viszonylag könnyen folytatható „profilja", mint Széchényi Ferencének a hungaricumok gyűjtése; illetve az induló Akadémián azok a szakok, amikben a Telekiek könyvtára legerősebb volt — s ide tartoztak a természettudományok s a matematika is — viszonylag nem sokat nyomtak a latban. Azután meg túlságosan is nagy falatnak bizonyult valahogyan a könyvtár a korai Akadémiának: ezernyi szervezési-elhelyezkedési gondja közepette nem bírta lenyelni s megemészteni. S különben is, a könyvtárfejlesztést az Akadémia egészen a felszabadulás utáni újjászervezéséig sohasem tekintette elsőrendű feladatának. Kiterjedt cserekapcsolatai — közismerten s olykor hangsúlyozottan — sem a könyvállomány gyarapodását kívánták szolgálni, hanem „hírünket a világban". Azon az egy területen pedig, ahol legalábbis a XX. század elejéig úgy-ahogy következetes beszerzés nyomai láthatók, az Akadémia meddő és reménytelen versenybe keveredett a Nemzeti Múzeummal; ez az egy terület ugyanis épp a hungaricumok gyűjtése volt. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy az Akadémia főkönyvtárnokai — egészen Ferenczi Zoltánig, aki 1925-ben lépett a könyvtár élére — nem voltak se könyvtárosok, se bibliográfusok; tekintélyes akadémikusok voltak, saját kutatási, szervezési és tudománypolitikai föladataikba nyakig bonyolódott tudósok.

2 Egyikük-másikuk ugyan roppant sok időt s energiát pocsékolt könyvtári ügyek intézésére is, az állomány gondos és tervszerű gyarapításával azonban egyikük se törődött. Márpedig a természettudomány s matematika könyvtárunkban elfoglalt helye szempontjából ez a fontos. 26