Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A „G. Telekiek' alapítványa"

egyaránt. Teleki László is kapott egy példányt, s mint köszönőleveléből megtudjuk, a példa arra buzdította, hogy olyan jelentőségű gyűjteménnyé fejlessze a maga könyvtárát is, amelyről érdemes lesz hasonló, szakszerű nyomtatott katalógust közreadni. A köszönőlevél 1802-ből való, a legkorábbi kéziratos katalógus pedig nem tartalmaz 1803 után megjelent műveket, vagyis az e dátumot követő időben készülhetett. Széchényi könyvtárának katalógusa azonban csak indítékot jelentett, közvetlen mintául nem szolgált Teleki számára. A Széchényi-katalógus ugyanis betűrendes, s a betűrendes főrészt szakrendes index-kötetek egészítik ki; Teleki László katalógusa viszont szakrendben készült (e kétkötetes kéziratos jegyzék díszes bőrkötést kapott). Utóbb, további szakjegyzékek mellett felállítás szerinti, azaz helyrajzi, és tudományszak szerinti betűrendes listák is készültek a könyvállományról. Teleki László szakrendszere inkább Teleki Sámuel nyomtatott katalógusával mutat rokon vonásokat, bár nem annyira részletező, mint az. A jegyzékek is arról tanúskodnak, hogy a Teleki-könyvtár jellegét ugyanaz az egymással szervesen összefonódó kettősség határozta meg, mint amelyet Teleki a tudós társaság elé tűzött célul. Az állomány két részre oszlik: a magyar és magyar vonatkozású (elsősorban történeti munkákból álló) művek csoportjára, illetve a „libri varii generis"-ként említett másik részre, amelyen belül az állomány egy enciklopédikus gyűjtőkörű könyvtár szakjainak rendjében tagolódik tovább. A gyűjtemény ugyanakkor olyan speciális vonásokat is mutat, amelyeket a szakkatalógus tudatosan is kifejezésre kívánt juttatni, így pl. külön csoportot alkotnak a könyvritkaságok: az ősnyomtatványok és aMinák; a köz- és magánkönyvtárak különféle nyomtatott katalógusai (62 mű 126 kötetben), s végül feltűnően nagy számban és külön szakba gyűjtve megtaláljuk a külföldi tudós társaságok és akadémiák kiadványait és folyóiratait: 51 sorozatot 1222 kötetben. Képviselve volt a gyűjteményben publikációival a párizsi, dijoni, londoni, pétervári és berlini akadémia, a bolognai, brémai, stockholmi, lübecki, duisburgi, göttingai, wittenbergi és lipcsei egyetem vagy tudós társaság. Mindez arra vall, hogy Teleki László fontosnak tartotta a magánkönyvtárak állományának feltárását a köz, a nyilvánosság számára, gyűjtötte az ilyen jellegű kiadványokat s maga is közre kívánta adni könyvei nyomtatott jegyzékét, sőt élete utolsó évében személyesen vett részt könyvtára kéziratos szakkatalógusának elkészítésében: az 1820-21ben készült jegyzék a gróf saját keze írásában maradt az utókorra. A hazai tudományos élet megszervezésére irányuló törekvéseivel függött össze gyűjteményének a külföldi akadémiák és tudományos társaságok kiadványaiból tudatosan kialakított gazdag szakcsoportja is. Az 1803-ban még csak 6742 művet 12 531 kötetben tartalmazó könyvtár állománya 1820—21-re már 7720 mű 17 391 kötetére növekedett. Ez a szám azonban nem jelent i a teljes állomány nagyságát. Az ekkor készült katalógusokat ugyanis nem kötötték egybe, s a magyar és magyar vonatkozású anyagot, továbbá a teológiai műveket számba vevő lista vagy nem készült el, vagy elkallódott, mert e művek nem szerepelnek a fennmaradt jegyzékekben. Egykorú feljegyzés szerint Teleki László halálakor, 1821-ben 24.000 kötetből állt a könyvtár; az 1826-os alapítólevél már körülbelül 30 000 kötetről szól, s az 1844-es átvételről fennmaradt adatok is ez utóbbi számot igazolják.. A gyűjtemény tehát gyors ütemben gyarapodott: Teleki József pesti könyvtárához képest fia gyűjteményének megfelelő szakjai 20—25 esztendő alatt öt—hatszorosukra, olykor tízszeresükre szaporodtak. Rendszeres és nagy összegű 23