Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny Sámuel megyei térképei
30 maz; majdnem kétszeresét, mint a HEVENESI-féle atlasz (86). Pontosabb is amannál. Hadvezetési szempontból mégis sok hiányos3,ága volt ennek a térképnek is. Fölöttébb hiányos a vizrajza, és halmocskás megoldású domborzata sem ábrázolja megfelelően az összefüggő hegyvonulatokat, s általában a térszini formákat. A hadvezetőség pontossági kivánalmai eléggé jól megfeleltek BÉL Mátyás elgondolásainak is. MIKOVINY ennek megfelelően tervezte meg és hajtotta végre térképező munkálatait. Mindenekelőtt összegyűjtötték számára a Kárpát-medence térségé rol rendelkezesre allo legjobb térképeket. Megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy még a legkiválóbbnak tartott kartográfiai forrásanyag is tele van helymeghatározási és helynóvirási hibákkal. Rövidesen rájött, hogy mindent újra kell kezdenie. Szorgosan tanulmányozta BÉLnek 1723-ban Nürnbergben megjelent "Prodomus"-át, melyben Szepes-vármegye térképe még nem az ő feldolgozásában jelent meg. Ebben a térképben is számos hibát talált. Megállapodott tehát BÉLlel abban, eszközölje ki az uralkodónál, hogy a térképek készitásét hivatalos leiratban támogassák. A leiratot meg sem várva, már 1728-ban megkezdte csillagászati helymeghatározásait. Tudományos munkálkodásának tervét Írásban is rögziti. Ez a gondos tanulmány 1729-1730 táján készülhetett, de csak 1732-ben jelentette meg Pozsonyban. A mindössze 24 oldalas füzet, amelyet az irodalom "Epistola de Methodo Concinnandarum Mapparum..." cimen tart számon (89), a térképkészítés ma is korszerűnek ismert alapelveit tartalmazza. Ebben megállapítja, hogy a térképeket négyféle, éspedig: asztronómiai, geometriai (=trigonometriai), mágneses és vizrajzi alapra (keretbe) kell helyezni. Az elsőn azt érti, hogy kellő számú csillagászati helymeghatározást kell végezni; ennek eszközei a kvadráns, a távcső, a dioptra, és a limbus, másodpercekre éles fokbeosztással. Megemliti, hogy csillagászati helymeghatározásokat végzett Pozsony, Besztercebánya, Nagykároly, Jászberény, Kecskemét, Szeged, Buda és Pest, Bátorkeszi és Rácszentraiklós határában. Ezek egyikének-másikának a párizsi délkörtől való távolságát is megadja. A geometriai (^trigonometriai) alap (keret) létesítésével kapcsolatban leirja a korszerű háromszögelés alapelveit. Mindenekelőtt ki kell választani erre a célra - irja - a megfelelő alappontokat. Ezek legcélszerűbben hegycsúcsok, várak-, vároaok- és falusi templomok tornyai lehetnek. A háromszögelést szögmérő műszerrel kell végezni. MIKOVINY tisztában volt a mágneses deklináció lényegével. Ezért figyelmeztet, hogy a mágnestű használatát sem szabad mellőzni. Pozsonyban - irja - a mágneses elhajlás mértéke az E iránytól kelet felé 12° 30'. Módunkban áll ellenőrizni e meghatározás megbízhatóságát. BARTA György a földmágneses térerősség magyarországi évszázados változásairól irott munkájában (90) a keleti mágneses elhajlást Budapesten 1696-ban kereken -10° OO'-nek, 1792-ben -16° 06'-nek, 1848-ban pedig -12 26'-nek adja meg. Ebből a három adatból az 1732. évi értéket számítással <f = -12° 20'-nek nyerjük. MIKOVINY az 1732. évi pozsonyi deklináció értékét tehát meglepő pontossággal állapitotta meg.
