Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben
204 lyók elöntött árterületeikkel együtt ábrázoltattak. Mivel a 18. században a Balaton még igen magas vizállásu volt, a folyóvölgyekben is nagyon magas a viz szintje. A Kapós - például - helyenként 1 km-nél szélesebben siet a Sióba. Ám a Sió sem volt olyan keskeny folyó, mint napjainkban. Mezőkomárom ós Siójut között megvolt még az a három földtöltésből álló gátrendszer, amely a Balatonnak a hbí középvizszint fölött mintegy 4 méterrel magasabb (kb. 109 m A.f.) vízállását volt hivatott biztosiban! (153). A Sió völgye a 18. században Mezőkomárom és a Balaton között óriási szélességben viz alatt volt. MIKOVINY Veszprém megyei térképe szerint a vizzel borított terület szélessége Juttól (Gyut) DK-re hirtelen kiszélesül; és Szentmihályfa és Ádánd között megközelítette az 5 km-t. Ez az érték talán hihetetlennek tűnnék, ha hitelét meg nem erősítené PESTY Frigyes földrajzi-történeti-néprajzi -gyűjteménye (171), melyben közli, hogy Ádánd községnek a Sióval szomszédos, több km-es szélességben DNy-ra terjedő részét "Nagy-tó" dűlőnek nevezik, mert azon a helyen 1856-ig, azaz a Sió-gátak teljes lerombolásáig "igen nagy kiterjedésű tó volt." Az átellenes parton a nyiltviz a Tisztaviz nevű településig nyulott, mintegy 2,5 - 3,0 km mélységben, a mai parttól ÉK-nek. Ez csakis akkor volt lehetséges, ha a Balaton és a Sió vizállása a mainál valóban több méterrel magasabban volt; éppen ezért a Tihany és Aszófő közötti földnyak ekkoriban rendkivül elkeskenyedett. MIKOVINY Mo 15. jelű térképe szerint az elöntött terület szélessége Ádándtól D-re mintegy 2 km-re korlátozódott, de Tisztaviz és Mezőkomárom között ismét elérte vagy legalábbis megközelítette a 3 km-t. A mai szintvonalas térképeken ellenőrizve MIKOVINY térképi adatait, azok pontosnak mondhatók. A térképnek a Balatonnal és a Sióval kapcsolatos másik jelentős adaléka az, hogy a Siónak 1740 körül még két águ kitorkolása volt a Balatonból. Egyik ága kb. ott volt, ahol ma, a másik pedig a régi Pok falu mellett; ott, ahol KRIEGER Sámuel hires Balaton-térképén (172) az "Antiquus Effluxus Lacus Balatonis ..." felirat olvasható. Ez a kifolyás felelt meg a folyó római kori kitorkolásának. Hogy a térkép hidrográfiai vonatkozásainál maradjunk, a következőkre hivom még fel a figyelmet. A Székesfehérvár környéki mocsarakat és azoknak a várhoz és a külvároshoz való viszonyát a térkép különösen szépen ábrázolja. Csákvám-1 és Tácnál a Sárvizén gerendahldak vezetne": át. Különösen a táci nagyon jól megépítettnek látszik. Egres és Cece, valanint Puszta Vám és Ozora között szintén jól megépített hidak tűnnek fel. A megyében található várak a térképen tényleges alaprajzukkal láthatók. Közülük Székesfehérvár, Simontornya, Tihany, Pápa és Nagy Somlyó a nagyobbak. Tihany váráról hasonló jó térképi ábrázolás e korban magyar szerzőtől nem ismeretes. Bakonybélben két kolostor tűnik fel: egyik az apátságé (Abbatia), a másik a Benedek-rendieké (Benedictini). A falvak ábrázolása egyébként alaprajzszerűen történt, de a házak térképi száma nem arányos azok valóságos számával. A kisebb községeket köröcskékre telepített tornyok jelzik. Ez az ábrázolási módszer MIKOVINYre jellemző.
