Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben
200 munkák hatására 106,5 - 107,5 méterre csökkent. A Balaton vízszintje ezt a magasságát - az 1834-1836-os évek száraz periódusától eltekintve - a Sió-zsilip üzembehelyezéséig tartotta." Ha s MIKOVINY-féle 6 öles mélységi adatból indulunk ki, 110,6 m A,f. magassághoz jutunk. Meghatároztam azt is, hogy a Balaton legmélyebb fenékszintje 240-250 évvel ezelőtt - a negyed évezred alatt bekövetkezett iszaplerakódást figyelembe véve - 99,25 m (151); a tónak LOTZ Gyula által beméréssel meghatározott 1836. évi vízszintje pedig 106,4 m volt. Eszerint s Balatonban észlelhető legnagyobb vízmélység 1836-ban 3,75 ölnél nem lehetett nagyobb. Ez az adat már inkább egybevágó lenne az egyéb tudományos megfigyelések eredményeivel. De mi lehet az alapja MIK0V1NÍ hat öles mélységi adatának? Gondoljuk, hogy a mélységmérő kötél leolvasásánál tévedett? Vagy (a mai ruhaszárító kötelekhez hasonló vastagságú) kötele tekeredett volna össze az 5-6 öles mélységben? Esetleg a kötél végére erősített suly merült volna mélyen az iszapba? Egyik lehetőséget sem tartom valószínűnek. Lehetséges, sőt nagyon is valószínű azonban, hogy abban a sávban, amelyet MIKOVINY Mo 13. ée 14. jelű akadémiai térképei 6 ölnyi mélységűnek jeleznek, volt a tófenéken néhány olyan mélyedés, ahol a mélység valóban elérte, vagy megközelítette a 6 ölet, de a tó általános maximális mélységére inkább az 5 öles méret lehetett jellemző, Ha MIKOVINY a tó déli medencéjében csak három-négy ilyen mélyedést talált,és ezeket a térképen összekötötte egymással,rajzilag máris kialakult a szóban forgó sáv. Figyelembe véve a 6 öles mélységűnek jelzett sáv térbeli helyzetét, kétségtelenül megállapítható,hogy annak északi végén MIKOVINY a tihanyi "kut" szélére eresztette le mélységmérő kötelét. Olyan helyre, ahol ma 8-9 m mélységet mérünk; akkoriban azonban ugyanott 12-14 m mélységű volt a viz. KHIEGER 1776. évi Balaton-térképén a Balaton legmélyebb részét jelző izobár görbe nagyjában követi a MIKOVINY jelezte sávot. Mivel KRIEGER sem támaszkodhatott sok adatra, bizonyos, hogy az általa megrajzolt izobár görbének zsákszerű DNy-i végén e tófenéken ugyancsak egy mélyebb böge volt. KRIEGER térképén a legnagyobb mélységet jelző görbe nem ie megy a tó déli medencéjének közepénél tovább; MIKOVINY azonban a legmélyebb részt jelző sávját egészen a Zala torkolatáig meghosszabbitja. Ugy látszik, 1830-1835 táján a fenéki partok előtt lehetett valami kimélyült rész, amelyet MIKOVINY is észlelt. Eszerint a MIKOVINY-féle eredeti térképeken ábrázolt helyzettel szemben - több más, megbízható adat tanúsága szerint - a valóság az volt, hogy a vízborítás maximális mértéke 1730 és 1740 között általában nem haladhatta meg az 5x6 lábat, vagyis a 10,5 métert. Fenti magyarázatot munkahipotézisként elfogadva, a MIKOVINY-korabeli Balaton legvalószínűbb mélységi viszonyait vázlatunk érzékelteti. Kerek negyed század múlva: 1769-ban MÜLLER Ignác székesfehérvári születésü (127) hadmérnök uj térképet készített az országról. Erre a térképre változatlanul rászerkesztette MIKOVINY megyei térképeit; természetesen a Balaton-térképét is; sőt a tóba berajzolta
