Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben
197 latonkereszturra utazott. Akkoriban ott volt a Festetics-uradalom központja. BEL az egész telet Kereszturon töltötte, a ez alkalommal, - a Balaton tanulmányozása végett - lovas szánon a tó jegén átrándult Keszthelyre a Győrökre is. A következő években el-ellátogatott Somogyba és gyűjtögette az anyagot a megye monográfiájához. Közben lehivta MIKOVINYt is, hogy készitse el a Balaton térképét. Az első két vázlat 1732-1734 között készült el. Ezeket az Országos Széchenyi Könyvtár Fol.Lat. 277 sz. alatt őrzi (35). 1744-ben MIKOVINY a bécsi Udvari Kamarától azt a megbízást kapta, hogy készitse el a Dunát és Tiszát összekötő "hajókázó csatorna" tervét, s ez ügyben lépjen sürgősen érintkezésbe a pozsonyi Magyar Kamarával. Emiatt még ez év juniusában Pozsonyba utazott (10).Ezeknek az iratoknak részletes feldolgozására még nem került ugyan sor, de az Akadémiai Könyvtár Mo 13. és 14. számú térképei alapján egyeértelmüen eldönthető,hogy MIKOVINY 1744-1745ben újból felkereste a Balatont s ezúttal a tóról - mélységméréssel is összekapcsolt - részletes térképet készített. Ez a felvétel döntő fontosságú a Balaton egykori kiterjedésének és vizszintváltozásának meghatározása szempontjából. MIKOVINY a Balatont az 1744/45. évi vizállási viszonyok alapján térképezte. Ekkoriban, még a 16. század eleje óta, a tó vizállása a mainál több méterrel magasabb volt. A Sió völgyét ugyanis - Siómaros, Jut és Mezőkomárom között - egymást követően három igen magas és erős földgát zárta el 153). Miként az Akadémiai Könyvtár birtokában lévő Mo 13. és 14. sz. térképein is megfigyelhető, MIKOVINY a Sió völgyét csakis Siómarosig ábrázolja vizzel borítottnak, onnét kezdve - déli irányban - a völgy száraz; ezért csak a tengelyvonalát jelzi. MIKOVINY térképein (ide értve az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő egyik térképet is) Tihanyt az aszófői parttal csupán egy keskeny, száraz földsáv köti össze. Szélessége mindössze 200 lépés, azaz 150-160 m. 1781-ben BARTSCH Konrád Domokos felvidéki zoológus ugyanezt a földszorost 200 öl, kereken 400 m szélességűnek találta. Ez azt jelenti, hogy a Balaton vízszintje 1744-ben 109,6 m, 1781-ben pedig 109,3 m tszf. körüli magasságú volt (151). Ugy látszik, a tónak ilyen magas vizállása hosszabb időn át állandósult, mert VÖRÖS László, Somogy megye hites első földmérője 1834-ben (152), BAJOMI István, Zala megye második Pöld- és Vizmérője 1836-ban azt ugyanilyen magasnak találta (160). Tihanyt 1735 táján - MIKOVINYnek az Mo 13. jelzetű térképe szerint - csak keskeny nyak kötötte össze az ÉNy-i parttal