Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben
134 láljuk. Rábagyarmattól DDNy-ra, 5,5 km-nyire van^ Kondorfa; ismertetett térképünkön pedig Kondorfa Gyarmattól ÉÉNy-ra van; (kb. 9 km) távolságra, Ivánc és Gyarmat között mintegy félúton, stb. Most nézzük a történetileg értékes és földrajzilag - topográfiailag is helyes kartográfiai adalékokat. Feltűnő, hogy a Rába hogyan szétterül és hét nagy szigetet alkotva zátonyosodik Gyanafalva, sőt a stájerországi Schiefer ós Hohenbrugg és Máriafalva között. Szentgotthárd az első község, ahol a folyó tartós mederbe szorul. Itt van az első magyarföldi hid is rajta. Rábákéthelynél már ismét szótterül. Ezért választotta MONTECUCCOLI császári hadvezér az 1664 aug. 1—i ütközet színhelyéül a Gotthárd és Nagyfalva közötti síkságot. Jól hangsúlyozza a térkép, hogy a Rába jobbpartján, a folyó és a kemenesaljai dombok lába között több, a Rábával párhuzamosan futó vizfolyás alakult ki. Közülük a legnagyobb Újlak közelében egy É-D-i irányban folyó patakot fogad magába. Ennek a mocsaras völgye állta útját a dombháton KÖPRILI Ahmed visszavonuló seregének, amely emiatt Vasvár körül összetorlódott,s a nagyvezir tehát kénytelen volt megkötni (aug. 10-ón) a szégyenteljes vasvári békét (126). MIKOVINY szerint 1730-1740 táján a Rábán - az emiitetten kívül - csupán Körmendnél és Ráhahidvógnél volt egy-egy erős cölöpös hid. A Sárvár és Ikervár közötti Megyehidra, (ahol a völgy mocsarain átvezető gerendahid és -ut nyomai sejthetők), a két szomszédos vár népe vigyázott. A Kemeneshátat boritó erdők jelét csak irónnal rajzolták meg; de a "Silva Farkas Erdeje" és a "Districtus Kemenesallya" feliráBt már tusba mártott hollótollal irták. Érdekes a megye déli csücskének ábrázolása. Ez a terület részben a Szentgotthárdi-, részben a Muraszombati járáshoz, vázrajzilag pedig a Lendva vízgyűjtő területéhez tartozik. Néprajzilag ez a Vendvidék. MIKOVINY a Muraszombati-járásnak csak a Ny-i felét ábrázolja és a Szentgotthárdiból is jókora darabot kikanyarít, mert ő a Lendva és a Kerka vízgyűjtőjéhez igazítja mappájának rajzát. Ennek következtében az ábrázolt terület határa nála: Barkóc, Battyánfalva, Bokrács, Völgyes, Masznya, Istvánfalva, Farkasfa és Börönd. Az igy megcsonkított déli járás északi felébe, Tobor (Vasdobra) várromja és Orfalu közé ezt irja: "Tót-ság", majd odébb és alább; "alias Vandalia." Ezek szerint a tótokon vendeket kell értenünk; mert Vas megyében valódi szlovákok tömegesen sohasem laktak. Mi maradt ki tehát itt^ délen MIKOVINY térképéből? Az Őrség: Őriszentpéter, Őrimagyarósd, Őrbajánháza, Őrihodos, Szalafő, Kerkafő stb. környéke. Ezt a területet nyilvánvalóan Zala megye ez ideig elő nem került térképén fogjuk egyszer megtalálni. A MIKOVINY által első izben megfogalmazott Vas megyei térkép keletkezési ideje kb. 1735-1740 közé tehető. Több egyéb bizonyíték mellett ezt a megállapítást erősiti meg a térkép papirosának "...I HELLER" és "AB" feliratú vizjele is, fölötte a koronával. MIKOVINY Vas megyei térképíró munkásságának jelentőségét hangsúlyozza az a körülmény, hogy utána csak fél század múlva, 1785-ben jelent meg KENBDICS Józsefnek Vas megyét ábrázoló 1:115200-as méretarányú, rézmetszetü térképe; majd 1790 táján - ugyancsak tőle - még két kisebb, 1:237000, illetve 1:284400 méretarányú Vas megyei térkép (224 és 13; p. 118).
