Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)

Mikoviny és fialnak térképei a bécsi és a bélabányai levéltárakban

100 A térkép nagysága: 46 x 33,2 cm, a kereten belül pedig: 45 x 31 cm. Aránymértéke: 3000 Toises = 108,5 mm, ami 1:53890-nek felel meg. A helyes méretarány = 1:54000, ami 1"=750 b.ölet jelent. A halványsárga szegéllyel ellátott rózsaszin kereten belül még egy léptéket helyeztek el. Eszerint 1 német mfd = 142,5 mm. Ez a lépték hibás, mert ebből csak 1:52480-as méretarány számitható. A községek távolságából meghatározott méretarány is az 1"=750 b.öles relációnak felel meg. Ez az aránymérték egyébként a kereten kivül, a lap alján, irónnal fel is van tüntetve. A térkép domborzatát érzékeltető oillacsikos rajzolat csodálatos finomságú. A falvaknak házaktal való arányos feltüntetése, valamint a halvány barnával szinezett utak, tökéletes összhangot biztosítanak a térképnek, és a mappa a szemlélőben egészében nagyon kellemes benyomást kelt. A sziléziai Jablonka (Oppid.Jablunkov) és a magyarországi Csatza közötti uton, miként már a Trenosén-megyei térképeken is láttuk, két nagy erődítmény tűnik fel. Egyik az északi "Grosse Schantz"; ezt a valóságos, csillagalaku alaprajzával ábrázolja MIKOVINY; a másik egy elnyúló hegyorron épült régibb "Alte Schantz". Szokatlan alaprajzából sejthetően a szerző az erőditmény valóságnak megfelelő formáját követi. Több, mint három évtized múlva ezt a térképet újra elővették. Ez évben ugyanis Versec és Újvidék környékén a rácok lázongtak. Tartani lehetett attól, hogy a lázadás átterjed a nemrég annektált tartományokra is. Talán ez volt az oka, hogy e térképet a Hofkriegsrat újból tanulmányozta, és régi helyéről No 38. sz. alatt Prot. No 1. jelzettel az 1777. évi aktákhoz csatoltatta. Az alacsony sorszámból következik, hogy az üggyel 1777 legelején foglalkoztak. 4. TÉRKÉP RATIB0R ÉS LOSLAU KÖRNYÉKÉRŐL Az osztrák-porosz örökösödési háború Ausztria számára nem hozott sok dicsőséget. A Ratibori hercegség területét, amely századokon át annyi Ígérgetés és alkudozás tárgya volt, 1742-ben Poroszország szerezte meg; Bécs azonban ujabb és ujabb kisérletet tett Ratibor (ma: Racibórz) és Loslau (ma; Wodzislaw) - vasöntődéiről már a 18. században hires - környékének visszaszerzésére. Ezért 1745-ben ebbe a körzetbe csapatokat vezényeltek, MIKOVINY pedig parancsot kapott arra, hogy készítsen térképet Ratibor és Loslau környékéről, ahol a magyar felkelő gyalogságot és lovasságot óhajtották elszállásolni,E térképet a bécsi Kriegsarchiv őrzi.Jelzete: H III e. 168 (Z XI. 1745 c). Vizjele ősgermán harci sisak rajza (Vj 16. ábra) . Valószínűleg egy bajorországi papirmalom gyártmánya(l20 és 121). A térkép hátoldalán lévő felirat szövege: "Die kőnigl.Eiche] UngarischEe] insurectional Cavallerie und Infanterie postirungen von 27. bis 30. Martij 1745. - Krieg mit Preussen allirt mit Frankreich A[nn]o 1745." A térképlap első oldalán (azaz rectóján) felül a lap régi jelzetét találjuk: "Altér Archiv No 2." ÉNy-on, a keret fölött: "Ratibor-Loslau 27-30/111" DNy-on: a keret alatt, 1 mm-es betűkkel: "par Mikoviny IngEenieur] Maj.Eor]"