Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Függelék

389 A hely kérdésében tényleg az Erzsébet-tér bécsi-utcai sarka mutatkozott a legelőnyösebbnek. Az "Est" mindjárt aznap nagy cikket irt, hogy Botrány Jókai szobra körül - irván, hogy botrányosan elhanyagolták a gyűjtést, botrány készül, hogy ált. pályázat helyett a protegáltak közül négyet szólítanak csak fel etc. Ilyen ugatás ugyan nem fog bennünket alterélni. Hogy ilyen s olyan eljárás mellett jó vagy rossz lesz-e a szobor? sajnos nálunk a második feltevés mindig a valószínűbb, - de azért helyes, jobb raisonabilisabb lehet maga az eljárás, ós ha nem is egyezerre, a művészek munkájának javítására is gyakorolhat befolyást. Most veszem észre, hogy egész értekezést Írtam - pedig mennyivel szebb ós kellemesebb ilyenkor a kedvenc helyecskóken hűsölni, ós a rettentő bizottsági locsogásokkal nem törődni. S most ilyen bizottsági rómezerepre én vállalkoztam és ilyen hosszú ideig untattalak. S hozzá még szegény Muki-nak a levelét mellékelem, ő maga nem mert Heked ceruzával Írni. De ha elolvasod, ugy az ő kedvéért ugye megteszed és irsz pár sort Serónyinek. Sajnos ez olyan par excellence politikai - jutalomállás - Molnár Bélának creálták egy bukása után. Ilyesmi nem sült galamb ós nem repül magától Vékére. Ezt szegény Mukiék sohasem tudják megérteni s Béla - ki Molnár Bélánál bizonyára sokkal többet tudna tenni a szőlőtermelés érdekében, csak nem mozdul Vókéről, s ha igazán hive Tiszának, miért nem Íratja be magát a Clubba, miért nem jár közójök, kivált ha vár tőlük valamit. Zsófikának kezét csókolom s tudom már, miért késtem el az én rózsáimmal. Mert hiszen Ti bizonyosam 1 óra 20-kor utaztatok el. Szívből ölel szerető öreged, Miklós. Bp.1910.jun.ll."(Biz.iratok: 96.sz.) A Jókai-szoborbizottság, - amint a fent idézett levélből is kiderül -, négy művészt hívott fel szoborminták beküldésére: Gách Istvánt, Maróti Géza Rintelt, Stróbl Alajost és Tóth Istvánt. A közvélemény és a Magyar Képzőművészek Egyesülete nyilt pályázatot kivánt (RAL. 53/1912), ez egyébként a fenti levél alapján érthető is volt, ezért a négy szobrász a felhívást nem fogadta el. Ekkor a bizottság a közvélemény hangulata ellenére az egyenes megbízás mellett foglalt állást és Stróbl Alajost kérte fel a szoborminta elkészítésére, amit ő el is vállalt.(Biz,jegyzk. 1912.jan.22.) A bizottság megkötötte a szerződést Stróbl Alajossal, aki kötelezte magát, hogy 100000 korona keretén belül megtervezi ós elké szitl az emlékmüvet. (Biz.jegyzk. 1912.márc.14. és jun.19.)