Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)
Az MTA I. Nyelv- és Széptudományi osztályának bizottságai
155 E Jutalomdíj odaítélése tárgyában javaslattételre az Akadémia évenként Január havában többtagú bizottságot küld ki. A képzőművészeti bizottság feladata lenne ennek a bírálóbizottságnak megalakítása s az ügy előkészítése. Ezeken az elintézést igénylő konkrét feladatokon kivül az alakítandó bizottság munkakörébe elvileg fel kellene venni a művészet történetének ujabb korszakait, különösen azt, amely a IH. századot öleli fel, E tekintetben a bizottságra fontos feladat vár, mert olyan mezőről van szó, amelynek tudományos megmunkálására eddig igen kevés történt. Nincs kétség a felől, hogy a XIX. század eddig legnagyobb korszaka volt művészetünknek. Másrészt épen ilyen bizonyos, hogy ami e század anyagának irodalmi feldolgozását illeti, ez épen— sóggel ninoa arányban a művészetnek e században kifejtett nagy erőfeszítésével ós elért eredményeivel. A legújabban biztatóan megindult, az előző nemzedéket buzgóságban jóval felülmúló művészettörténeti tevékenység is sokkal szivesebben fordul a középkor ós barokk problémái felé. Senki sem kívánhatja, hogy ezeket a korszakokat elhanyagoljuk. A magyar művészet múltjának egész területén sok a tennivaló, de kell hogy művészetünk ujabb története is megfelelő figyelemben részesüljön. Ezzel szemben szinte ugy látszik, mintha művészettörténészeink még keveselnék a XIX. századnak történeti izét, túlságosan frissnek tartanák anyagát a történeti feldolgozás számára, s a vele való foglalkozást kevésbbé tudományös jellegűnek, mint a régibb korok kutatását. Bizonyos, hogy művészettörténeti irodalmunk e tekintetben igen nagy eltérést mutat a tö--—> ténetl szakma egyéb területeivel ezemben. Az általános történet ÓB az irodalomtörténet művelőinek munkáoságában teljes mértékben kifejeződik ennek a századnak nagy jelentőságe. Nem kell emlitenünk Akadémiánknak részint megindult, részint tervbevett ama publikációit, melyek felölelik a Széchenyi működésétől az utolsó nagy háborúig letelt időt. A Magyar Történelmi Társulat ujabb forráskiadványainak legnagyobb része a XIX. századra esik; a reformkor, különösen Széchenyi működése, a szabadságharc, a nemzetiségi mozgalmak stb. tüzetes vizsgálat tárgyai. Egyaránt látnak világot öszazefoglaló munkák ós monográfiák, köztük nem egy igen figyelemreméltó mű. Az irodalomtörténetről talán beszélnünk sem kell. Itt már régen kitűnő férfiak foglalkoztak a XIX. század vizsgálatával és móltatásával, s az utolsó tiz-husz évben is uj szempontokban is bővelkedő, érdekes munkák gazdagították a kiváló alapvetők, Toldy„ Gyulai, Beöthy, Riedl szellemi örökségét. A XII. század a művészetben nem Jelent kevesebbet számunkra, mint az irodalomban, s hol Járunk mégis tudományos feldolgozása dolgában az irodalom mögött. Akadémiánk tervezett képzőművészeti bizottsága ezen a területen is fontos hivatást tölthet be, s természetesen és szervesen egészítheti ki az archaeologiai bizottságnak működését. Ezzel az Akadémia logikusan menne előbbre azon az uton, amelyen az általános történet és az irodalomtörténet mezején már eddig is haladt. Természetesen ahhoz, hogy ebben a dologban a bizottság számottevő eredményt érjen el, szükséges lenne, hogy bizonyos javadalommal legyen ellátva, amelyből kiadványokat tehet közzé, esetleg megbízásokat adhat, kutatásokat végeztethet, (ily kiadvány lehetns