Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
III. 1867 – 1905
89 vértanúit ünnepli. Ez az ünnep, a mely Iránt magyar ember nem lehet közömbös, Juttassa el hozzánk is buzdító szózatát, figyelmeztessen arra, hogy a szabadságért, melyért annyian halni tudtak, nekünk élni és dolgozni kell tudnun k, megteven mindent, a mit nemzetünk müveltéségének fejlesztésére, a tudomány és irodalom magyar nyelven müvelésére tenni tudunk.'" Ez az első eset az Akadémia történetében, amikor a forradalmi hűség, az egykori "ellenzéki" rétegeknek az Akadémia önkényuralom korabeli tiszteletreméltó tartásán túlmenő szava, az akadémiai vezeté s 1ránymutatásában ölt testet - Azt pedig, hogy az 1905-ig terjedő korszak történetének ez nem egyedi megnyilvánulása, hanem Jellemzője azt a következő évek eseményei bizonyítják. - Pedig az Akadémia ekkor és ebben sem egységes. A dinasztia iránti hódolat és a forradalmi hagyományok tisztelete erősen megosztják az összetételében Is heterogén testü, » » 104 letet Kossuth Lajos halálakor 1894. március 28-án az Akadémia rendkívüli összes ülést tart Ennek egyetlen tárgya az elnöki megemlékezés és előterjesztés. "Tisztelt Akadémia! A mikor gyászol a magyar nemzet, akkor gyászol ez az Akadémia is, mely minden tudós és tekintélyes társai között talán leginkább jogosult arra, hogy magát egy nemzet akadémiáján ak nevezze. Nagyon távol állunk mi ugyan a politika szenvedélyes küzdelmeitől; a mi feladatunk az, hogy a tudomány- és irodalomnak csendes, de ernyedetlen munkásai legyünk. Hanem azért nem válhatunk még sem közömbösökké az olyan fájdalom iránt, mely nemzetünk ezreinek, mit mondok, millióinak szivét Járja át. Igen Kossuth halála feletti fájdalomban részt veszünk mi is és részi fogunk venni abban a kegyeletes munkában ls, melynek czélja az ő emlékének megőrzése les z. A fájdalom kifejezésében másoknál többet mi nem tehetünk, de emléke megőrzésében nekünk a feladatnak bizonyára legszebb, bár legnehezebb része jutott. Mert mi a magyar nemzetnek történetírói vagyunk, s Így a mi teendőnk lesz, az ő halhatatlan alakjáról a történet részrehajlatlan kutatásával Ítéletet mondani, és megvilágítani a hazafiságnak azon magasztos erényeit, melyek az ő nevét pártkülönbség nélkül minden magyar ember gondolkodásában tiszteltté teszik. De ez nem egy órának, nem is egy évnek, ez a Jövendőnek dolga. A jelenben csak részvétünket fejezhetjük kl, megadva a nagy halottnak a végtisztességet, Indítványozom ezért:
