Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
III. 1867 – 1905
35 nek, sallangnok tekintik, s nem ritkán kell hallanunk olyan nyilatkozatokat, hogy minden költség, melyet az ország a tudomány érdekében tesz kidobott pénz." 9 1 "Nekünk tehát teljes erővel és lankadatlanul kell dolgoznunk, hogy arra a színvonalra emelkedjünk, a hol Nyugat-Európa áll. E czélunk elérésére mindenek fölött az irodalmat a tudományt kell ápolnunk, közgazdasági állapotainkat javítanunk, s a nemzetet a hyglenia által testben s lélekben erősítenünk. E feladatok mind a tudományos Akadémia feladatai, mert az Akadémia m a nemcsak philologiai intézet, hanem a magyar nemzeti művelődés intézete, s hiszem s reménylem, hogy az Akadémia ezen feladatok megoldásának előmozdítására nemcsak hajlandó, hanem képes is ." Az Akadémia és a művelődésügyi kormányzat tudománypolitikára és az Akadémiára vonatkozó célkitűzései egybeesnek, de a közoktatásügyi miniszter akadémiai elnök ennek tisztázásával egyidőben az Akadémia alapvető hiányosságára is rámutat Társadalmi jelenség ez, és okozója annak, hogy a társadalom érdeklődése elfordult az .Akadémiától. A letűnt korszakban az Akadémia ülésein "a közönség hallott oly dolgokat és eszméket, melyeket más alkalommal kifejezni tilos volt Most sok irányban van igénybe véve a mivelt közönség; de hallottam egykor egy speciális okot, miért nem látogatják erősebben nyilvános ünnepélyes üléseinket; azt mondották, hogy nagyon monotonok, vagyis unalmasak." "Elnézve az unalmasságtól, röviden fogom kifejteni egyoldalú s monoton voltuk okát Az ok nagyon egyszerű s közelfekvő, mert nálunk nem lehet akkép és oly dolgokat beszélni, mint a párisi, berlini sőt a müncheni akadémiákban, mert nálunk nincs szellemi szabadság. Mondottam már más helyen, mit értek én a szellemi szabadság alatt, de itt Ismételnem kell. Értem én az alatt egyrészt a jogosultságot, bármi tárgyról leplezetlenül az egyéni nézetet, rectius, igazságot kimondani a nélkül, hogy bármi dlscipllnáris eljárástól vagy censurától vagy anathemától tartanunk kellene, másrészt a tehetséget, ily igazságot egykedvűen fölháborodás nélkül meghallgatni s fontolóra venni. Ily szabadság nálunk nem létezik, mert a magyar társadalom a • coriventlonalis s confesslonalis fogalmak és felfogások keretében annyira le van szegezve, hogy magasabb álláspontra emelkedni nem képe s s kevesebb philosophial szellemmel blr, mint a század első felében." 9 8 "... én philosophial szellemnek tartom azt, ha nem elégszünk meg azon Igazsággal, melyet szánkba raknak, de magunk kutatjuk, hogy igaz-e az, mi igaznak árul táti k. A philosophial szellem tehát a törekvés az Igaz után, és a szabad kutatás az ész minden régiójába n.E szellem nélkül nincs műveltség, nincs tudomány, nincs szabadság; mutatják azt az autocratia s a forradalom uralmának epochái, mikor kutatni és igazságot keresni nem szabad, csak hallgatni s meghunyászkodni kell."
