Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
III. 1867 – 1905
82 próbált volna a hagyományok szorításán lazítani. Az 1880-as évek módosító és reviziós javaslatai nem reformok többé, hanem Jórészt az Ügyvitelt szabályozó, részben felülről jövő, a gyakorlat követelte ügyrendi 78 szabályozások. Az addigi patriarchalis ügykezeléssel szakítva alkotja meg 1881-ben az Igazgatótanács saját, elsősorban a vagyonkezelésre 79 vonatkozó ügyrendjét Részben ezeket a hiányosságokat, részben a gyakorlat által feltüntetett más "hézagot és hiányt" pótol az Akadémia el80 nőkének felhívására 1882-ben elkészült ügyrendi revízió. A reviziós bizottságnak akkor már csak az osztályelnökök, a főtitkár és az osz81 tálytitkárok tagjai. Maga az új ügyrend a kötelező vagyonkezelési e— lőirásokon és a tényleges gyakorlaton túlmenő újítást nem tartalmaz. Részben az alapszabályok megváltoztatásának módjára vonatkozó Javaslathoz (alapszabály 61. 11L 56. §-a) kapcsolódóan tárgyalja az Akadémia különböző tóruma Tóth Lorincz, Szilágyi Sándor és Pesty Frigyes az 1881-i nagygyűlésen előterjesztett javaslatát, melyben az alapszabály 16. §-ának felülvizsgálását Javasolják. Ugyanis a hivatkozott § nem határozza meg a választható levelező tagok számát A kérdés megvizsgálására kiküldött bizottság javaslatát hogy az alapszabály aképpen módosittassék, hogy "a levelező tagok számának maximuma 156-ban éllapittatlk meg, úgy, hogy abból az I. osztályra 36, a n. osztályra 60, a in. osztályra szintén 60 esik", 82 1888 májusában fogadja el a nagygyűlés. A mindig meglévő személyi ellentétek és a kor társadalmi problémái érzékelhetők az Akadémián is. Fraknói Vilmos 1882. évi főtitkári beszámolójában kénytelen leszögezni: "Azt hiszem, nem jövök összeütközésbe a helynek, melyen állok, kötelességeivel, ha egyéni meggyőződésemnek kifejezést adva, sajnálatosnak tartom a jelen évi tagválasztások eredményét, mely Akadémlánkat megfosztá több kiváló férfiú közreműködésétől, a kik intézetünknek nemcsak díszét, hanem több téren színvonalát is emelhették volna. " 83 "Mindazáltal kétségtelen, hogy a legnagyobb gonddal annak még a látszatát is távol kell tartani magunktól, mintha leglényegesebb jogaink gyakorlásában más indokok Is vezérelnének, mint az Akadémia és a tudomány érdekei. Ekkor aztán kétszeres jogunk lesz az Akadémián kiviil álló közvélemény tolmácsaitól megvárni, hogy élve a kritika teljes szabadságával az egyének Irányéban, kíméljék az intézetet, melynek küszöbén el kellene némulnia a politikai szerv-
