Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
III. 1867 – 1905
75 törekvése egyaránt Arany János óhajtásának fontosságát hangsúlyozza: "nem kell-e a tudós akadémiában ls . . . mindig maradni valaminek az egykori rryelvmivelő társaságból ls?" A külföldi példák világossá teszik, "hogy nem törekvéseink erőtlensége, hanem a feladat nagysága az oka, ha azon nagy czélok közül, a melyeket Akadémiánk elé alapítóink bölcsessége tűzött, bármily nagy előhal adást tettünk e téren, az első sincs még megközelítve. Hiszen tisztelt közönség, nem kisebb e feladat, mint a különleges nemzeti szellem termékét, nemzeti nyelvünket, eredeti sajátságainak megőrzése, sőt kifejtése mellett, az egyetemes emberi szellem szabatos és művészi közegévé emelni . Oly föladat mely karöltve jár Akadémiánk másik, nem kevésbbé nagy és soha be nem fejezhető föladatával, a tudományok mivelésével és terjesztésével. Mert az Írónak egyaránt kell birnia nyelvét és szaktudományát " 51 " , ,, az lriditó okok, a melyeknek következtében a magyar nyelv akadémiája mellett, mely a magyar nemzetiségben s ezzel összes állami életünkben gyökerezik, létre kell jönni egyszersmind a tudományok akadémiájának is; létre azért, hogy megszerezzük, s a menynyiben megvan, fejlesszük e fontos tényező által is azt a felsőbbséget, a mely e földön fajunknak egyedül biztosit vezéri szerepet; hogy megszerezzük és fejlesszük az által is a szellemi erőt, a mely előrehaladottabb miveltségek terjeszkedési ösztöne ellen egyedül tesz képessé nemzetet kitartó küzdelemre; és hogy a minket magyarrá, magyar nemzetté idomító sajátságok megőrzésével a nyugati polgáriasodás minél bensőbb tényezőjévé válhassunk, " 52 Csengery belülről veti fel a kérdést, melyet európoszerte "főleg az akadémiákon kivül álló tudósok és nem tudósok az akadémiák ellen általában felhoznak." "Igaz-e, a mit Franciaországban is, másutt ls emlegetnek olykor, hogy ez intézetek nem alkalmasak többé a tudományok előmozdítására, s hogy, a mint gúnyolva mondják, a tudományok eme czéhel szintúgy túlélték magukat, mint a középkor más zárt testületei, ha idején voltak is, midőn a tudományok előmozdítása szintúgy közsegélyre szorult, mint az ipar némely ágai, melyek kezdetben csak az állam véds zár nyal alatt fejlődhettek, de utóbb a szabad ipar tárgyaivá lettek, s hogy általában nem ls testületek, hanem magán tudósok viszik előre a tudományokat, mig az akadémiák ismert conservatlzmusa a tudományok haladásának nem egyszer inkább gátat vet?" "Az akadémiák az egyedüli intézetek az államban, a melyeknek czéljo, minden más, minden mellék czél kizárásával, egyedül a tudomány." Szögezi le. Majd hangsúlyozza, hogy "az emberi művelődés összes történelme mutatja, hogy a gyakorlati élet legfontosabb haladásai, az ipar legtermékenyebb gondolatai gyakorlati eredményekkel nem törődő, tisztán tudományos kutatás következményei." "Hogy a tudományok mivelőlnek, a nemzet legkiválóbb tehetségeinek ilyen intézetben egybehozása a szakértők cdyan tanácsát állítja elő, a melyet a törvényhozások és kormányok is sok esetben
