Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában (A MTAK kiadványai 65. Budapest, 1971)
1. Szakirodalmi áttekintés
19 sorban a dokumentáció-el mólét szakemberei hasznosítják munkájukban, mivel számukra a keresett információk "hollótének" kérdése rendkívül döntő, és erre vonatkozólag a Bradford-féle összefüggés bizonyos és ugyanakkor teljesen egzakt útbaigazítással szolgál. Számunkra a bradíordi összefüggés - amin 13, C, Vickery finomítása (vő, Polzovits Iván bibliográfiánkban idézett müvének 198. lapját,) sem változtatott alapvetően - nem ilyen információ-visszakeresési szempontból bir jelentőséggel, hanem a tekintetben, hogy megerősít bennünket a bevezetőnkben már idézett állományelemző dolgozatunk módszerének helyességét illetően. E jelzett tanulmányunkban az Akadémiai Könyvtár periodikum-állományának *szakmegoszlását elemezve azokat a periodikumokat, amelyek egyszerre több szakot is érintenek, töredékekre bontottuk és az egységnek fél, harmad, negyed stb. részeivel számolva soroltuk be őket az általuk érintett szakokba, hiszen mi is tapasztaltuk, miként S. C. Bradford, hogy a folyóiratok gyakran tematikai szempontból heterogén, különféle szakterületek felől szóródó anyagot tartalmaznak. (Gondoljunk csak valamely múzeum évkönyvére. Ez a tipusú periodikum sokszor egyesit! magában a régészet, az őstörténet, a néprajz, a művészettörténet, a kultúrtörténet cikkanyagát.) Talán egy hazai nagykönyvtárban sem érvényesül ilyen jól érzékelhető módon a bradfordi szóródási törvény, mint éppen az Akadémiai Könyvtár periodikum-anyagában, ahol a periodikum fogalmát igen tágan értelmezzük és ahol nagy szóródási lehetőséget biztosító periodikum-tipusok: évkönyvek, időszaki rendszerességgel megjelenő tanulmány-, kötetek, almanachok stb. igen nagy számban találhatók. Többéves szakozási tapasztalatunk az a megfigyelés, hogy a ml gyűjteményünkben viszonylag mennyire magas azoknak a periodikumokneik a száma, melyekben eléggé heterogén témák kerülnek össze. Az állományelemzés során teljesen indokoltnak tünő módszerünkkel kapcsolatban felmerül, hogy ol— vasáselemzésnél ugyanígy használható-e ez: hiszen adott olvasó egy heterogénebb tartalmú folyóirat esetében esetleg csak egy bizonyos tematika iránt érdeklődik. Mivel azonban annak kinyomozására, hogy adott olvasók egy-egy kézbevett folyóiraton belül mely részeket olvassák, nem vállalkozhattunk, és mivel az olvasási szakmegoszlás az állomány-szakmegoszlással csak úgy hasonlítható össze, ha az anyagokat szakmegoszlásilag azonos módszerrel elemezzük, az olvasáselemzésnél is a fenti, a bradfordi megfigyelések alapján is helyesnek tartható differenciált szakmegoszlási elemzést alkalmaztuk. Igen sok szempontra kiterjedő disszertációt irt Eva-Maria l-less az olvasókutatással kapcsolatban. Az általa ismertetett módszertani szempontok közül többet dolgozatunk során is alkalmazni fogunk. Hess diszszertációjáról is meg kell azonban jegyezni, hogy az ismertetett módszerek jobbára a szórakozási-közművelődési szándékkal történő olvasás nyomon kisérését célozzák, cs kúgy >int magyar vonatkozásban H. Sas Judit "Emberek és könyvek" cimü olvasó-szociológiai tanulmánya. Dolgozatunk eredményeit akkor tudjuk valóban messzemutató összehasonlítás keretébe helyezni, ha ezeket rokon jellegű külföldi intézmények hasonló felméréseivel vetjük egybe. Ilyenül kínálkozik a National Lending Library for Science and Technology nevü angliai könyvtárral kapcsolatos felmérések anyaga. Ez a könyvtár viszonylag újkeletü intézmény, de állományának összetétele hasonlít könyvtárunkéhoz. Könyvállománya kb. ugyanakkora, mint az ilyen lipusú akadémiai könyvtári állomány, és peri-.
