Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában (A MTAK kiadványai 65. Budapest, 1971)
1. Szakirodalmi áttekintés
15 stb. szakmai körök olvasása. Egységesebb szakmai jellegű olvasmányfelmérésre ad példát Déri Miklósné "Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémiai tanszékén dolgozó kutatók olvasási és tájékozódási szokásai és a szakirodalmi tájékoztatás iránti igényel" cimü dolgozata. (Budapest, 1964. 101. p. Az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács kiadványai. 20. sz.) Ezt a dolgozatot két év múlva a nevezett szerzőnek egy másik, hasonló témájú dolgozata követte. Ennek Déri Miklósné a "Kémikusok olvasási és tájékozódási szokásai" (a ritkítás tőlem - B.H.M.) elmet adta. 2 0 A két dolgozat eredményeit célszerű egységesen ismertetni. Mindkét dolgozat a kérdőíves módszer és az ún. olvasási napló adatainak együttes értékelésén alapul. Először mindig az állományra vonatkozó statisztikai adatok kerülnek bemutatásra majd az állomány használatára vonatkozóak. Az állományhasználat fogalma a nálunk alkalmazottnál differenciáltabb: Dériné kitér arra, hogy az állománytípusokat, mint "tájékoztató forrásokat" milyen értéksorrendben lehet használni a kutatási tájékozódásban és milyen értéksorrendben a már megindult kutatómunka folyamán, illetve az új kutatási témák kiválasztásakor. Mi e szempontok szembeállítását nem tudtuk megvalósítani. Kiderült, hogy az első dolgozatban vizsgált kémiai tanszéken (ELTE) és a másodikban vizsgált három kutatóhelyen (az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében, a Műanyagipari Kutatóintézetben és a Kőbányai Gyógyszerárúgyárban) az egyes tájékoztató források egymáshoz viszonyított értékét kb. egyformán Ítélték meg. Kisebb eltérések persze voltak. Számunkra megnyugtató, hogy a sok különféle tájékoztatási forrás közül a "szakfolyóirat" és a "szemle, évkönyv", valamint a "referáló folyóirat, bibliográfia" kategóriák, melyek az Akadémiai Könyvtárban a periodikum-gyüjtemériy zömét képezik, a szakirodalom megismerés és a kutatómunka szempontjából a leghasznosabb tájékoztató forrásoknak minősülnek az értékelő táblázat pontszámai szerint. Egyes vonatkozásokat a Dériné-féle felmérés, a mi felmérésünknél csekélyebb árnyaltsággal, csak pontatlanul tudott megvilágítani: például azt, hogy egy adott témához olvasott cikkek egyetlen folyóiratban voltak-e, vagy több szakfolyóiratban szétszórtan. E kérdésre a kérdőiven kapott válaszok ugyanis teljesen pontatlannak, sokszor felelőtlenül, rosszul felidézett adat megadásának tűntek. Legrészletesebben talán az orvosok olvasási és folyóirathasznánálatl szokásait tárták fel. "A magyar orvosi könyvtárügy és dokumentáció 20 éve" cimü Jubileumi kiadvány (Bp.,1969. OOKDK. 196 p.) egyszerre négy tanulmányt is közöl e vonatkozásban. Ezek: Vilmon Gyuláné - Képes Kálmán "A Budapesti Orvostudományi Egyetem Könyvtára folyóiratállományának fejlődése 1945-től napjainkig." (75-83. l.)j Jantsits Gabriella "Mit kölcsönöznek egy orvosi könyvtárban?" (95-104. 1.); Németh Béla "A magyar orvosok szakirodalmi és tájékoztatási igényeinek vizsgálata." (151-158. 1.); Szepesi Zoltánné - Wagner Imre "Egy orvoscsoport olvasási szokásai." (159-175. 1.) A fenti négy dolgozat közül az első kettő az állomány, illetve a kölcsönzött állomány statisztikai elemzésére épit, a harmadik kérdőíves, a negyedik viszont interjú-módszerrel dolgozik. Az első dolgozatból a használatra vonatkozólag csak éppen néhány számszerű összefüggést hasznosíthatunk': megtudjuk belőle például, hogy 1967-ben a budapesti Orvostudományi Egyetem Könyvtárában az összes kölcsönzések 84 %-a
