Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

Függelék

t 81 A VIGYÁZÓ-VAGYON JÖVEDELMEIBŐL TUDOMÁNYOS KUTATÁSRA KIUTALT ÖSSZEGEK MEGOSZLÁSA ÉS A KÉT ÉVTIZEDBEN KIADOTT NAGYOBB MÜVEK: A dolgozat 12 fejezetében elszórtan sokféle utalást tettünk a tudományos kutatásoknak a Vigyázó-vagyon jövedelmeiből történt támogatására, sőt néhány helyen címszerűen is emiitettük a köteteket, amelyeket e vagyon pénzeiből adott ki az Akadémia. Az eddigieken túl azonban indokoltnak látszik, hogy egészében, összefoglalóan lássuk magunk előtt a Vigyázó-jö .'delemből történt tudománypártolás főbb tételeit. A már évszázada kiosztani szokott tudományos és irodalmi segélyek összegei, amint az évi költségvetésekben ilyen rovatcím alatt szerepelnek (pl. a Kisfaludy-, Petőfi-, Néprajzi, Közgazdasági, Történelmi, Filozófiai és más társaságoknak adott állandó segélyek), valamint a levéltári, régészeti, irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányok terén működött kutatóknak kifizetett pénzek legalább háromszor akkorára rúgtak, mint a természettudományok, a matematika, fizikai és műszaki tudományok terén nyújtott támogatások. Jóllehet 1929-ben, amikor a Vigyázó-vagyont birtokba vette az Akadémia, és amikor e vagyon jövedelméből már lehetett tudományos segélyeket kiutalni, a társadalmi fejlődés már egyre sürgetőbb feladattá tette a természet- és alkalmazott tudományok legfőbb szintű támogatását, - a hagyományokat a szükségesnél nagyobb mértékben tisztelő Akadémia - teljes komplexitásában fel nem ismervén a kutatási igényeknek ezt az átrétegződés! folyamatát, - a Vigyázó-jövedelmeknek összehasonlitatlanul nagyobb százalékát fordította humán kiadásokra és kiadványokra, mint természetés alkalmazót

1 idományi célokra. Ezen az elosztási arányon még az sem segített, hogy, mint dolgozatunk 17. lapján emiitettük, egyes haladó szellemű és a közelgő tudományos átalakulását már előre jó érzékkel megsejtő