Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

XI. A Vigyázó-vagyon sorsa a második világháború éveiben

69 okkor 1944-ben annyit könyvelhet el az Akadémia bevételként, hogy ez az 1945. évre több mint félmillió P tudományos alapot fog valószínűleg jelenteni. Ám a derűs kép hamarosan elkomorult. Ekkoriban ugyanis az ország német megszállása miatt a szövetséges hatalmak sorozatos légitámadásokat kezdtek, s az akadémiai ülések is félbeszakadtak a légiriadóktól; az Igazgató Tanács tagjai nemegyszer együtt szorongtak a hatalmas, bombabiztos óvóhelyen a tisztviselőkkel és a látogatókkal. Dárday ügyész s a mérnökök felmentést kapván a bevonulás alól, a termelés és a parcellázás ellenőrzésén mindazonáltal zavartalanul dolgoztak még ősszel is. Ám ekkor a szovjet csapatok már mind közelebb kerültek a fővároshoz. E sorok Írója 1944 augusztusában hosszabb szabadsághoz jutván, egy katonai szekér kölcsönzésével, Lipthay Ervinné főtitkári hivatali tisztviselőnő és Lovász Károly altiszt segítségével behozta a rákoskeresztúri Vigyázó-múzeumból az ott hirtelen összeszedett értékeket: 3 ládába összecsomagolt órákat, serlegeket, s egyéb dísztárgyak tömegéből azt, ami éppen kézügybe esett. A szekérre rakott 3 flamand gobelin mellett a múzeum értékei közé tartozó Mányoki-festmény (Podmaniczky gyerekek) megmentésére is sor került, épp az utolsó pillanatban, mivel szept. elején az arcvonal már Vecsésnél állt, s a kastély egy része is kigyulladt az aknatüzben; értékei szétszóródtak, elvesztek, vagy láng martalékai lettek... A három nagyértékü gobelin közül kettő jelenleg az Akadémia főtitkárának szobájában, a a harmadik, valamint a Mányoki-festmény pedig a Tudós Klubban van; az arany és ezüst tárgyak lepecsételt ládákban ( az Akadémiai Könyvtár ládáival együtt) Ausztriába kerültek, majd onnan az amerikaiak felügyelete alá jutottak, de a viszontagságos utazás ellenére sértetlenek maradtak; 1946-ban Spittel am Pyrrhn-ből az amerikai hatóság visszaküldte őket - A három ládányi kincset, annak leltárával együtt az Akadémia átadta az Iparművészeti Múzeumnak (134/947. sz. főtitkári irat), ahol egyes kiállitások alkalmával ezek láthatók is. A Vigyázó-vagyon állapotának utolsó fázisát talán nem lesz érdektelen megtekintenünk adatszerűen is. 1944 legvégén Garzó és Gerényi tanácsosok által készített legutolsó Vigyázó-birtok sta-