Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

IV. Ujabb anyagi gondok - parcellázási tervek

41 ra és kutatási segélyekre, sőt mindezeken felül a grófnéféle vagyon jövedelmének eló'irásszerinti 40 %-os keretéből eddig "hazafias, kulturális" célokra több mint 85 000-et fizethetett ki. Viszont sajnálatos ténynek minősítette a kultuszminisztérium szűkmarkúságát, azt, hogy a miniszter Ígérete ellenére ezévtől 20 000 pengővel leszállították az 1925-ben megszabott államsegélyt. Minden évben rövidebb jelentést közölt a főtitkár a vagyonállagról, a pénztőkék fölhasználásáról, az évenkénti 100-120 000 pengős tudományos keretről, valamint a félévekre előirányzott, s az Akadémia egyéb költségvetésétől szigorúan elkülönített Vigyázó-vagyoni kiadási és bevételi tervekről, a haszonbérekről, a házbérekről éppúgy, mint az ügyL védi stb. fizetésekről, a sajátkezelésü birtokrészek sürgős épületjavitásairól, új épületek építtetéséről. Ilyen tendenciát mutatóan az AE. XLIII. (1933) kötetének 70-83. lapján, vagy valamivel részletesebben a XLIV. kötetben a 255-274. lapon, a XLV. kötetben a 115-127. lapon, a XLV1. kötetben a 174-189. lapon olvashatunk táblázatokat és kimutatásokat. Ez utóbbi év adatösszesitésénél azt tapasztaljuk, hogy a közben eladott birtokrészek és házhelyek már jelentékenyen apasztották a birtok összértékét. Ekkor a kimutatás mintegy 12 és fél millióra teszi az A/vagyon, és 2 226 000 pengőre a E^vagyon értékét, persze ez az értékmeghatározás mindenkor a Vigyázó-múzeum és a Vigyázó-könyvtár állagának beszámítása nélkül történt, melyekről pusztán mübecsl, nemzetközi áríolyami értelemben lehetett volna értékelést adni. Az 1936. utáni AÉ. kötetekben az alább megadott lapokon találjuk a két Vigyázó-vagyonra vonatkozó kimutatásokat, mindig az igazgató tanácsi felülvizsgálat eredményeinek közlése után: a XLVII. / 1937/ kötetben a 125-137. lapon, a X1/V1II. kötetben a 97-108. lapon, a XLDC. kötetben a 129-139. lapon, az L. kötetben a 233-241. lapon. Ettől kezdve a kötetekben már nem a Várady-féle kimutatást találjuk, hanem a főkönyvelővé kinevezett Virágh István ny. fővárosi számtanácsos irányításával összeállított, ill. az általa aláirt zárszámadási adatokat De térjünk vissza időrendünk folyamatához, tehát az 1933. évhez! Az ezévi áprilisi igazgató tanácsi ülésen újabb pert kellett bejelentenie a főtitkárnak: a gr. Bolza-család egykori ügyvédje, Sziráczky János u-