H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)
IIl. India
50 1887. dec. 12-én érkezett Bombay-ba, dec. 16-án pályázati hirdetést olvasott, amely szerint a Lahore—1 Pendzsab egyetemen, a keleti kollégiumban a szanszkrit nyelvi tanszék, professzorának hirtelen halála 153 folytán, megürült, s mikor megkapta Dr..Rost ajánló levelét, elküldte 154 pályázatát. Az itthoni nagy öröm és megkönnyebUIés tükröződik • 69 Hirschler 1888. jan. 4-1 leveléből: Ugy hangzik a hlr, mint csoda, a csodák országából! - És a tegnap érkezett levélből az is kitűnik, hogy Jól fizetett állásról van szó. Valóban ritka értékű "mutatványszám" ez a 149 j. tizedik múzsa közreműködéséből. És ez talán a megrögzött könyvmolyt ls meghódítja a kalandok számára. A papának a sürgönyhöz gratulálni fog. Türelmetlenül várja a következő híreket. - Hirschler a szilveszter-éjszakát családja körében töltötte; a gyermekek sok örömet o155 koztak neki. Unokája, Hans pompásan londott el egy Prológpt A következő levél a derűlátás és az aggódás között ingadozik. Hogy miért, azt csak Stein Aurél dec. 31-1 naptár-bejegyzéséből érthetjük meg: "ajánlat Jött, hogy menjek oda (t.L. Lahore-ba) hat hónapi próbaidőre... , igy feljogosítva érzem magam arra, hogy megsűrgönyözzem a jó Ernestnek, hogy alkalmazva vagyok." Az, hogy az állás egyelőre " próbaidő", nem elég megnyugtató az otthonlak számára, de Stocklnger konzul biztató hangon Ír. Hirschler jan. 25-1 levele* 7 0 megnyugvást mutat. Egyre jobban az a meggyőződés érlelődik meg benne, hogy Aurél abból a fajtából való, aki mindig nyer a kockán. Levelével azonban nincs megelégedve: ilyent lehet irnl egy galíciai kis faluból, de nem Kelet-Indiából! De Ernővel sincs jobban megelégedve, mint "India meghódítójával", mert az meg nem Ír. Stein Ernő jan. 30-1 levelében* 7 1 bevallja, hogy szinte fél évig lelki beteg volt, s csak most tért magához, Aurél mesés indiai eredményeinek láttán. (Bár nyugtalanító körülmény még most ls van.) Ha édesanyja élne, azt mondaná: Ez a te áldozatosságod jutalma. Apja azonban csedc Aurél érdemeiről beszél, Ernőnek öccse célba-jutásához való hoz156 zájárulását egy szóval sem említi, és már Aurél jövedelmének hovafordításáról sző terveket, feltéve, hogy azt az indiai élet nem emészti fel Apja értetlenségéhez már hozzászokott, és most afelett ujjong magában, hogy végre teljes felmentést kap az Aurél pályaválasztásáért és jövőjéért
