H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

II. Stein Aurél ifjúsága

24 sokkal hasznosabb, mint arcba húzható sapkát hordani. Amit eszik, legyen tápláló, és igyék kevés sört vagy bort hozzá. Naponta fél órát olvasson hangosan versben vagy prózában Irt színdarabból, szerzői előírások figyelembevételével, megfelelő hanghordozással, esetleg akár pátosszal ls. Ily módon nemcsak az előadás megfelelő módját tanulja meg, hanem, - ami még fontosabb - a szükséges mély lélegzést is gyakorolja. 27 Stein Ernő nagybátyja levelét okt. 31-én köszöni meg. Mindenben egyetért vele. Abban ls, hogy olyan hibákért, melyek kiirthatalan tulajdonságok, melyek valósággal "organikus" természetűek, céltalan gáncsoskodni. Ilyenekért vele pörölni neki is nehezére esik. De ha az utolsó 6-8 évben öccse mellett lehetett volna, Aurélnak bizonyára sokat kellett volna tűrnie az ő "shandyzmusától" - mondja -, Sterne sokat olvasott pedagógiai regényére célozva. U És ez valószínűleg nem ls járt volna eredménnyel, vigasztalja magát. Csodálja, hogy Aurél másokat oly könnyűszerrel megnyer magának, mig őt, Ernőt, néha annyira untatja, hogy alig figyel beszédére. E levélrészeket olvasva azt kell gondolnunk, hogy Stein Aurél fejlődése szempontjából igen nagy szerencse zsörtölődő bátyjától való távolléte. így zavartalanul fejlődhetett, - szabadon, következetesen választhatta meg az eszközöket, melyek céljához segítették. Érdekes azonban, hogy a majdani tudós jellemének egyik fontos vonását bátyja már ekkor megfigyeli: azt, hogy milyen megnyerő és vonzó Aurél egyénisége mások számára. Az ilyen apró, mondhatnók, szőrszálhasogató rosszallások mellett Ernő nagy szeretettel és örömmel veszi észre a sok jót is Aurél jellemében, de nem tagadhatja meg magát: az örömbe ürmöt is csepegtet.1883, 81 okt. 22-én megirja nagybátyjának, hogy Bécsben együtt volt öccsével és hogy ez igen nagy örömet jelentett számára. De olykor túlságosan fecsegőnek találta, úgy tapasztalta, hogy hosszas fejtegetésekbe bonyolódik, melyeket követni hallgatóinak nehezére esik. Azután elmond egy esetet: kávéházban voltak ismerősökkel együtt, ahol Aurélon kivül mások alig jutottak szóhoz, mivel ő a tübingeni mocsarakról olyan hosszú előadásba bocsátkozott. Ernő figyelmeztetni akatta, hogy hagyja abba, először szemével Intett, majd lábára hágott, de Aurél nem értette meg: o-